Lecsó

A lecsó elkészítésének szabályai. Várd meg míg nyár lesz.

Fordított szocializáció 

Volt egyszer egy barnamedve, úgy hívták, Ferenc. Ferenc cirkuszi artista volt. Sokat gyakorolt, nap nap után. Szeretett cirkuszi artista lenni. A világ dolgaiból sokat értett és sok dolgot nem. Nem érette például, hogy a fehér medvék miért teszik le a fejüket a jégre, balra fordítva azt, és utána bal lábukkal miért tolják magukat előre, egészen a jég széléig. Értette viszont a portfólió diverzifikálásának lényegét és használta is ezt mindennapjaiban, és értett más dolgokat is.
Ferenc művészete abban állt, hogy a magas kötélen háló nélkül, mintegy lebegve haladt, bal kezében egy tojással. Estéről estére megtette ezt. Már nem is érezte nehéznek a feladatot. Légiesen könnyedén lépett. Egy este, amikor egy különösen szép pettyes tojással lépett fel, elveszítette egyensúlyát, és a tojás aláhullt a porond felé, a megsemmisülés felé. Szívében rémület kelt. Lábával, a bal lábával az utolsó pillanatban megragadta a kötelet, és így függött a manézs felett. Pillantása követte az aláhulló tojást, ami a porondmester kezébe érkezett. A porondmester csodálkozva nézte a pettyes tojást, de ez egy másik történet. Ferenc ekkor , talán az ijedtségtől, talán azért, mert megértett valamit még a világból, ami több mint a portfólió diverzifikálása, vagy az őslakosság kiirtása, fehér medvévé vált.
Többet nem látták a manézs környékén. Felhagyott művészete gyakorlásával, és északra költözött, ahol fejét a jégre tette, balra fordította, és bal hátsó lábával, emlékeznek ami megmentette a lezuhanástól, tehát a bal lábával tolta magát előre a jégen, egészen annak széléig, ahol a hideg víz permete az arcába csapott, egészen addig tolta magát, mindegyre, nap mint nap.
A medvék élete kifürkészhetetlen.
Ferenc amíg a jégen csúszott előre,fejét balra fordítva, a vízig, azt remélte, hogy egyszer aranyszínű medvévé válhat.
Az aranyszínű medvéket nem láthatja senki, létezésük csak a mesékből tudható, de az biztos hogy ők a medvelélek szabadságának birtokosai, akik már nem tesznek semmit, mert jártak ott ahol más medve még nem, és látták a felkelő napot ami bearanyozza szőrüket, és lelküket.
Ferenc erősen hitt a mesékben.