Mondták: ne menj erdőbe,
Ha belepi est ködje,
Misztikus múlt tej-ködje!
Bajod lehet belőle.
Erdőn este sok a vad.
Mind véredre szomjaznak;
Életedre szomjaznak.
Testedből csak csont marad.
Így hát útnak indultam,
Erdőbe vitt az utam.
Esti erdőn vitt utam.
Bármi jött, én nem bújtam.
Inkább arról álmodom:
Gyilkos vadat bevárom,
Végzetemet itt várom,
Melyik lény lesz hóhérom?
Szemembe néz, ha akar…
Éjben csillanó agyar,
Felém fúró kés-agyar.
És már mindent vér takar!
(Szívem madarak eszik.
Fiókáknak azt viszik,
Táplálékul azt viszik.
Ez a dolguk! Jól teszik!)
Vadkan szőre csupa vér.
Bőrén csordogál, mint ér.
Régi sebbe beleér.
Kettőnk vére összeér!
Megszületek tavasszal,
Sok kis csíkos malaccal,
Egyik csíkos malaccal.
A lét mégis marasztal!
Elmúlik majd néhány ősz,
Hogy az úton szembe jössz,
Az ösvényen felém jössz..
Ijedten megrökönyödsz!
Bámullak vad-szememmel,
Majd elnyel egy zöld tenger;
Erdei száraz tenger.
Vár a város! Menj, ember!
Villax Richárd 2023.
Fotó: Imre Dóra