Béke
Te külföldre szeretnél menni,
Mert itt magányos vagy
Azt mondod nincsenek olyan emberek, akikkel tudnál kapcsolódni
Nem értékelnek
Nem látnak
Itt nem találod Önmagad
A béke benned kell legyen
Körülöttem összeomlik a világ
Vagy én omlok össze a világban
A legnagyobb boldogság közepette is távol kerülök tőled
Olyannyira elnyelem saját magam
Te a világon szeretnél segíteni
Szomorúvá tesz, amit látsz
S ezt fontosnak tartod elmondani az embereknek, akikkel találkozol
A gondolataidtól terhesen iszod a fröccsödet a műanyag poharadból
De persze, majd minden a szelektívbe kerül,
Mert jobbá teszed a világot
Nehéz vagyok
Valami a földre húz, ahelyett, hogy a világűrbe repítene
Pedig nem szeretnék maradni
Nem lenne jobb, ha most mellettem ülnél
Próbálnál segíteni, de nekem nem mozog a szám
Az is túl nehéz
Ezt eljátszanánk mindennap, amíg meg nem unod
Te családot szeretnél a kedveseddel,
De bizonytalan vagy, „erre a világra?”
Nem diagnosztizált depressziódat egy másik személynek tulajdonítod
Ha itt lenne
Ha megtenné ezt
Ha nem mondta volna azt
Ha elhagyná a volt feleségét
Akkor boldog lennél
Ez ennyire egyszerű?
Egy üveg fájdalom
Vagy életképtelenség
Hova tűnik az öröm?
A fáradtságtól is nehéz az ember
Elfáradt, kiégett, elégett a lélek
Mitől fáradtál el?
Az érzéseimet nem tartod relevánsnak
Nem vagyok megvilágosodott
Máshogy kellene látnom a világot
Észrevenni a perspektívát
Magadhoz ölelni a problémákat,
Mielőtt te leszel a probléma
Megtalálni a belső békédet
Találkozzunk, ha sikerült
Imre Dóra
Fotó: Imre Dóra
Nélküled
Vasárnap
Néha magányos utazni, hosszú az út, az ember tízszer belehalhat, mire odaér
Nem tudja, hogy hol a helye a világban
Éppen mifelé tart, melyik vonatra szállt fel vagy honnan jön el
Talán egy vonatút alatt ki lehet találni?
Az a jó benne, hogy nem vagyok sehol se? Se itt, se ott, csak úton?
Eltévedni azért jó, mert utána valóban hazatalál az ember?
Szabadság lenne ez?
Egész életemben mindennél jobban, csak szabad szerettem volna lenni
Nem abban az értelemben, hogy felelőtlenül rohanok a világba magam mögött hagyva mindent
Nem abban az értelemben, hogy emberi kapcsolatoktól mentesen éljek
Nem abban az értelemben, hogy elmeneküljek a nehézségek elől
Abban az értelemben, hogy az ember igenis felállhat olyan helyzetekből, amikről úgy érzi, hogy nem hozzá tartoznak
Az ember igenis elmehet olyan helyekről, amelyek nyomasztóak a számára
Ahova le lehetett ülni, onnan fel is lehet állni és fordítva
Néha jó eltévedni
Magamban, benned, a világban
Amikor sok az impulzus, az érzés
Megtelek, befordulok és meghalok
Néha félek és remegek
Hogy mitől? Ne kérdezd
Ha akarnám se tudnám, tudnád, tudnánk
Mindenhol ott akarsz lenni, s mindenkit cserbenhagysz
Szeretni meddig tudsz és hogyan?
Egy darabig, az első hibáig, az ötödik veszekedésig vagy élethosszig?
Akarod, hogy egy őszi délután a sárga fényeket nézzem veled?
Akarod, hogy egy réten piknikezzünk és a holdfényben megjelenő magányomról beszéljek neked?
Téged milyen érzésekkel tölt el a hold látványa? Kicsinek érzed magad, megnyugtat, szorongató?
Itt esni fog
A szívemben is esik
Induljunk el haza
Hallgatom, ahogy kitörlöd a becenevemet
Csak találjon haza az ember
Én csak önmagam szerettem volna lenni
Sokan ezért magánnyal fizetnek
Tudom, hogy megérted
Mit jelent önmagadnak lenni?
Te azért indultál el, hogy eltévedj, s ezt nem értette senki
Egész életedben el akartál tévedni
Aztán hazajöttél
S ez elmúlt
Most már félsz eltévedni
Azt is mondtad, ha eltévedek, akkor majd igazán hazatalálok, viszont, ha célirányosan indulok el hazafelé, akkor soha nem érek oda
Szerintem az ember egyszer hazatalál
Lehet te vagy otthon
Talán fontosabb dolgokkal kellene foglalkozzak, például, hogy kevesebb embert kövessek az instagramon, mint amennyien engem követnek, azt mondják, az fontos.
Imre Dóra
Diagnosztika
Hogy vagy?
Jól, rosszul vagy sehogy?
Nem tudod meghatározni? De hát, te vagy a saját életed szakértője.
Döntésképtelenség? Meglehet.
Mi az, hogy ez nem ilyen fekete-fehér? Hosszan akarod kifejteni? Kinek van erre ideje?
Változó? Egyik nap ilyen, a másik olyan?
Hol laposabb, hol nagyon intenzív, mint egy hullámvasút?
Alapvető késztetések és impulzusok szabályozási problémái. Felírva.
Néha azt érzed a boldogságod csak illúzió?
Hol örülsz a redőnyön át beszűrődő napsütésnek, hol minden közömbös számodra evilágon?
Erős a nyomaték, hanyagul megrajzolt tetőcserepek. Szél ábrázolása vagy projekciója, felhő, rossz időjárás.
Depresszív állapot vagy veszélyeztetettség. Lakik veled valaki? Azért néha nézzen rád.
Zavarban vagy? Szokatlanul megkésett a válaszidőd.
A szorongás lesz a megoldás. Másoknak sokkal rosszabb, azzal ugye tisztában vagy?
Szokatlanul kicsi a rajzméret, apró és távoli hatást keltő ház. Az önértékeléseddel minden rendben? Túlzottan is?
Nem szokták ezt kérdezni tőled? Á, csak nem szoktak megvárni a választ? Egyedül érzed magad még emberek között is? Akkor miért beszélsz velük? Csak mert szóba állnak veled?
Kiábrándultál a felszínes beszélgetésekből, a rozéfröccsök illata sem hat már rád?
Társas kapcsolatok beszűkülése. Érzelmi vagy társas alkalmazkodási zavar, elkerülő viselkedéssel.
Hogy néz ki egy napod?
Teszed a dolgod és mosolyogsz az emberekre, mintha minden rendben lenne? Csak magadban fortyogsz, aztán elmeséled valakinek, aki egyetért vagy nem ért egyet?
Pszichológiai értelemben vett védekezési igény.
Van egyáltalán jövőképed? Hol képzeled el magad 5 év múlva?
Nem tudod? Mindig csak egy napra koncentrálsz? Ennyire nem lehet a jelenben élni.
Kompenzációs elhárítással kezelt alkalmatlansági érzés.
Házasság, gyerek, ház, autó?
Nem szeretnéd?
A konvenciók semmibe vétele.
Generalizált elégedetlenség.
Keress egy hobbit.
Imre Dóra
Fotó: Imre Dóra
Holecz Vivien – Létező és nemlétező
Létezik ott benn, túl az agyadban, kinn az eszedben
Valami, ami szunnyad, alszik, még nem ébred fel, sem rá
Márciusban nem jön tavasz, nem jön tavasz
És nem létezik júniusban a nyár
Szeptemberben nincsen ősz
Nem valósak a haldokló fák, amik
Ledobják a színes loboncot
Levél – frizurák
Levél – frizurák
Decemberben nem lesz tél se’
Nem létezik a hideg, a hó, a fagy
Hazugság a didergés az ereidben
Nincsen halál, hidd el, hogy nincsen halál
A hallgatásbéli létben
Ereszt gyökeret a méreg
És virágzik a csalán
Nem baj, ha még vársz, nem baj, ha még vársz
Nő a fű, szúr az ég, vihar jön, betakar, neheztel rád
Üvölts egyet, kérlek, hidd el, hogy attól jobb lesz tényleg,
Azt mondom én is, hogy nesze:
Itt egy kabát
Lángsugarakból lángsugarakba’
Fonta miattad a nyár
Amire azt mondtuk, hogy
Nem, soha nincsen
Azt már helyettünk
Mind kitalálták
Mind kitalálták
Tagadás
Létezik ott benn, létezik itt kinn
Szuszogva halkan mégis a Minden
Hogy találjunk valamit, ami még nincsen
És miközben nő az ég és zöldell
A rét meg egy apró, zsugorodó kék test
Ő vár, epedve téged
A Napokat miattad írta
Az itteni Isten, az itteni Isten
És az estéknek, amikor csillagokon nyugszol
Tétje nincsen, tudd, hogy tétje nincsen
Rab madár vagy a képzeletedben
Nálad a kulcsod, hajítsd fel egyszer
Magasra, magasra
Adj okot, hogy érdemes vagy
Az életedből a múltra
Mert az még ott van előtted
A jövőt ne kutasd, azt ne hidd
Ami véges, ne nézd meg
Dobd el
Mélyre, mélyre
És hogy meg ne találhasd
Indulj az ellenkezőbe’
Előtted a semmi
A hátad mögött minden
Ott egy meredek szakadék, megtart
Feküdj le
Amire azt mondtuk, hogy
Nem, soha nincsen
Azt már helyettünk
Mind kitalálták
Mind kitalálták
Tagadás
Létezik ott benn, létezik itt kinn
Szuszogva halkan mégis a Minden
Hogy találjunk valamit, ami még nincsen
Kép: Polgár Vera
Franc Prox: Húsvét
I.
“…Hozsánna a Dávid fiának!
Áldott, aki jön az Úr nevében!
Hozsánna a magasságban.”
Mt. 21, 9.
Hallik a kiáltás, hallik a dal,
A szamárkanca Királynak fial,
Hozsánnát kiáltó, örvendő tömeg,
Pár nap múlva gyilkos szörnyeteg.
Akkor is kiált, de nem áld, hanem átkoz:
Feszítsd meg, szögezd a fához!
Pálmaágakat lóbáló kezek
Voltak, most vértől vöröslenek…
II.
“…az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát,
amelyből azonnal vér és víz jött ki.”
Jn. 9, 34.
Hadjárat próbálta keményfa nyelét,
Nem látta eddig a Koponyák hegyét,
Fagyos acélja oly sok vért kóstolt,
Fényes hegye most isten-oldalt csókolt.
Ám ember alkotta gyilok éltét ki nem olthatta
-Végestelen szeretettel azt Önmaga adta –
Vér és víz jött már csak ki a szúrás nyomán rajta.
Szent testén mégis ott a seb,
Melyet a sírbarlang mélye elfedez.
Tanítványok könnye, édesanyja kínja,
A szombatot gyászával teleírja.
III.
“…illatos keneteket vásároltak,
hogy megkenjék Jézus testét.”
Mk. 16, 1.
Harmadnap a friss gyolcs és balzsam felesleges,
Ő az, ki bekötöz, és a halál többé nem mételyez!
Mondd!
Fotó: Imre Dóra
Hajnal-Alkony
Fotó: Brunner Tamás
Holecz Vivien – Lélek elvitelre
(Ezt a verset Siklósi Örsnek ajánlom. Köszönet mindenért, kiváltképp a Lelket vennék című dalért.)
Egy kora tavaszi délután
Sétálok egymagamban
Az égen felhők úsznak
Kinyújtom a kezem
Mi történne akkor, ha egyet
Megérintenék?
Szeretnék az égbe nyúlni én is
Érezni, ahogy a szél visz el
És az ég a szívemig ér
Talán akkor megszülethetnék
Csak céltalan megyek
A cipőm orrával
Kavicsokat rugdosok
Mellettem mennek el az emberek
És én fel se nézek
Árnyékká olvadnak emberek
Ugyanúgy csak megyek
Ez olyan jelentéktelen
Velük olvadok én is
A fülemnek oxigén a csend
Ahogy egy tizedmásodperce
Magam elé meredek, tudom hogy
Nincs úticélom, és mégis odaérek
A székre hajítom a kabátom
Csak úgy magam mögé
Be tudja burkolni a szőrme a bánatot
Vajon az megmelengetné?
Egy picit még szobor maradok
Szótlan, feszes, tömör
Kicsit magába húz
Ez a kőtömbség
Mikor felvenné a rendelést a pincér
Hogy menjek vagy maradjak ülve
Őszintén, tanácstalan vagyok
Mit mondjak akkor, hogyha
Érzem a null állapot
Fojtását a nyakamon
És kávét köhögök fel az étlapról
A legegyszerűbb döntés is nehéz
Mert nem tudom, merre induljak
Lehúz, maga alá temet egy
Agyra dobott papírnehezék
Hé te ott, te szőke lány
Akit nem ismerek
Te a szembe asztalnál
Meséld el, hogy mit szeretnék
A pincér türelmetlen
A tollát kattintgatja a kezében
Lehorgasztom a fejem
Életre éhezem
De ezért a vallomásomért
Mégis fejem venném
Nem tudom hangosan kinyögni
Hát csak éppen hallom még
Hogy egy lélek nélküli emberből
Ugyan mit teremthetnék?
Elvitelre kérek egy falat lelket
Ha elviszem magammal
Úgy lesz a legszebb
Szeretnék az égbe nyúlni én is
Érezni, ahogy a szél visz el
És az ég a szívemig ér
Talán akkor megszülethetnék
Egy lélek nélküli emberből
Ugyan mit teremthetnék?
Elvitelre kérek egy falat lelket
Ha elviszem magammal
Úgy lesz a legszebb
Fotó: Imre Dóra