Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Eliza B. – Szerelem

Lelkem őrült örvényben fulladozik,

Magával ránt, s nem ereszt a gyötrés,

Odataszajt, hol a kín lakozik,

Mélybe, hol már nem enyém a döntés.

Szabadulnék e delejezés alól,

Míg cafat-énem börtönében sikolt,

Állj! Ne tovább! Ez így nem lehet való,

Kell a tűz, mely minden vizet kiolt?

Szerelem ez, vagy mocskos lélekjáték?

Enyém az örökkévalóság? Hát lássék!

Rajtavesztek, vagy mit nyerek, ajándék?

Rivall az elme, kéjjel táncol a szív,

Meg se hallod, ha a valóság hív,

Eltemet egy érzés, őröl, beterít.

Eliza B

Fotó: Imre Dóra

Villax Richárd – Ballada

Mondták: ne menj erdőbe, 

Ha belepi est ködje, 

Misztikus múlt tej-ködje!

Bajod lehet belőle. 


Erdőn este sok a vad. 

Mind véredre szomjaznak;

Életedre szomjaznak. 

Testedből csak csont marad. 


Így hát útnak indultam, 

Erdőbe vitt az utam. 

Esti erdőn vitt utam. 

Bármi jött, én nem bújtam. 


Inkább arról álmodom:

Gyilkos vadat bevárom, 

Végzetemet itt várom, 

Melyik lény lesz hóhérom? 


Szemembe néz, ha akar… 

Éjben csillanó agyar, 

Felém fúró kés-agyar. 

És már mindent vér takar! 


(Szívem madarak eszik. 

Fiókáknak azt viszik, 

Táplálékul azt viszik. 

Ez a dolguk! Jól teszik!) 


Vadkan szőre csupa vér. 

Bőrén csordogál, mint ér. 

Régi sebbe beleér. 

Kettőnk vére összeér! 


Megszületek tavasszal, 

Sok kis csíkos malaccal, 

Egyik csíkos malaccal. 

A lét mégis marasztal! 


Elmúlik majd néhány ősz, 

Hogy az úton szembe jössz,

Az ösvényen felém jössz.. 

Ijedten megrökönyödsz! 


Bámullak vad-szememmel,

Majd elnyel egy zöld tenger;

Erdei száraz tenger. 

Vár a város! Menj, ember!

 

Villax Richárd 2023. 

 

Fotó: Imre Dóra

Holecz Vivien – Egy önimádó szerelme

egy önimádó szerelme

 

úgy néz ki, megtaláltad az igazit

van egy déjà-vúm

csak pár napja beszélünk, de hidd el, megérzem

hogy te a barátnőm leszel

( ezt már megkapta egy exem )

persze, csak ha akarod

semmi sem erőszak

de többször elmondom neked

csakhogy rám gondolj és emlékeztesselek

nagyon jóságos ember vagyok

azzal, aki szeret

de senki ne akarjon az ellenségem lenni

szeretek játszani az emberekkel

( és veled )

naponta többször beforgatom őket

vagy kész helyzetek elé állítom mindegyiket

aszerint, hogy az én mércémmel mérve mit érdemelnek meg

kicsináltam az exeimet

de ettől még örökre szeretem

és emlegetem őket neked

elpusztítom azt, aki tőlem elmegy

( de ez velük volt, nem veled )

te más leszel, mert te nem szeretsz

te annál többet adsz, magad

és mert én örökre szeretek

akik ezt eldobják, magukra vessenek

nem fenyegetlek, csak figyelmeztetlek

harminc vagyok, kell nekem valaki gyorsan

mert senkinek nem fogok már kelleni

ha ez a helyes arc ráncosodni

a hajam pedig hullani kezd

mellettem mindig jól fogsz kinézni

és majd örökké vigyázok rád

és sosem fogom hagyni, hogy vitázz

megvédelek mindentől

nem kell, hogy te vagy más

önmagadért kiálj

( soha nem is tudnál )

megvédelek az élettől

amitől annyira félsz

s mert felnézel rám és bennem új apát remélsz

én magamba iszom a reszketést

és a nekem járó hódolat

hatja át minden gondolat

s ha gyanús, rossz lesz

s te megtagadsz

én mindannyiszor elhiszem

s mert én hiszem, te is fogod

hogy csak te lehetsz őrült, bolond

megzavarlak, eltűnök

aztán megint kedves vagyok

összezavarlak, s te függsz

a hozzád dobott szavakon

minden kis jón, akarom

minden mondat hatalom

s mikor már belém őrülsz

megszánlak, mert enyém vagy

mert vágysz rá, hogy az legyél

s mikor majd nem vágysz többet

és ellenem te hadra lépsz

én értetlen leszek, miért

mert én sosem mondtam, hogy tökéletes vagyok

de annyi mindent megtettem és viseltem

amiért más már téged ott hagyott

mert manipulálsz, mert hanyagolsz

ezért megyek máshoz éjszaka

mert semmit nem csinálsz

hegyekben áll a koszhalom

ezért üvöltözöm veled

s hogy megcsalsz, bántasz, vagy dolgaim

megkérdőjelezd

én ezekre engedélyt nem adtam

( de veled megteszem )

és az olyan nőt, aki már nem vidám

csak ríkatom, csak rángatom

csak forgatom, de jaj, elejtem

tört test és facsart lélek csattan

én megborzongva hallgatom

de nézd, jaj, de szép az új nő, istenem

a szeme csillog

kell nekem: kihívás ő, bálvány

etalon

 

( 2023. )

Villax Richárd – Jávor Pál

Állt egyszer egy szebb világ:

Tűzbe hajított virág.

Dudva nő most porain.

Üszkösödő romjain

A Múlt Idő táncot jár.

Föld alatt rég Jávor Pál.

 

Sírig szólt a szerelem.

Nem híztak meg pereken

Szétválasztó ügyvédek.

Lányok, mint a tündérek!

Az urak meg berúgtak,

Ha a hámból kirúgtak!

Összetört pár szív s pohár

Hol mulatott Jávor Pál.

 

Áradt a baj. S pont akkor

Jött egy modern lovag kor.

Jó szándék és becsület,

Szilárd, mint a Feszület.

Mind, ki igaz, távol már.

Elsietett Jávor Pál.

 

Volt részvét és szánalom,

És igazi fájdalom.

Az élet csak egy színdarab,

Meg nem értett pillanat.

A legvégén meghajoltál.

Visszahívunk, Jávor Pál!

Fotó: Imre Dóra