Holecz Vivien – Egy önimádó szerelme

egy önimádó szerelme

 

úgy néz ki, megtaláltad az igazit

van egy déjà-vúm

csak pár napja beszélünk, de hidd el, megérzem

hogy te a barátnőm leszel

( ezt már megkapta egy exem )

persze, csak ha akarod

semmi sem erőszak

de többször elmondom neked

csakhogy rám gondolj és emlékeztesselek

nagyon jóságos ember vagyok

azzal, aki szeret

de senki ne akarjon az ellenségem lenni

szeretek játszani az emberekkel

( és veled )

naponta többször beforgatom őket

vagy kész helyzetek elé állítom mindegyiket

aszerint, hogy az én mércémmel mérve mit érdemelnek meg

kicsináltam az exeimet

de ettől még örökre szeretem

és emlegetem őket neked

elpusztítom azt, aki tőlem elmegy

( de ez velük volt, nem veled )

te más leszel, mert te nem szeretsz

te annál többet adsz, magad

és mert én örökre szeretek

akik ezt eldobják, magukra vessenek

nem fenyegetlek, csak figyelmeztetlek

harminc vagyok, kell nekem valaki gyorsan

mert senkinek nem fogok már kelleni

ha ez a helyes arc ráncosodni

a hajam pedig hullani kezd

mellettem mindig jól fogsz kinézni

és majd örökké vigyázok rád

és sosem fogom hagyni, hogy vitázz

megvédelek mindentől

nem kell, hogy te vagy más

önmagadért kiálj

( soha nem is tudnál )

megvédelek az élettől

amitől annyira félsz

s mert felnézel rám és bennem új apát remélsz

én magamba iszom a reszketést

és a nekem járó hódolat

hatja át minden gondolat

s ha gyanús, rossz lesz

s te megtagadsz

én mindannyiszor elhiszem

s mert én hiszem, te is fogod

hogy csak te lehetsz őrült, bolond

megzavarlak, eltűnök

aztán megint kedves vagyok

összezavarlak, s te függsz

a hozzád dobott szavakon

minden kis jón, akarom

minden mondat hatalom

s mikor már belém őrülsz

megszánlak, mert enyém vagy

mert vágysz rá, hogy az legyél

s mikor majd nem vágysz többet

és ellenem te hadra lépsz

én értetlen leszek, miért

mert én sosem mondtam, hogy tökéletes vagyok

de annyi mindent megtettem és viseltem

amiért más már téged ott hagyott

mert manipulálsz, mert hanyagolsz

ezért megyek máshoz éjszaka

mert semmit nem csinálsz

hegyekben áll a koszhalom

ezért üvöltözöm veled

s hogy megcsalsz, bántasz, vagy dolgaim

megkérdőjelezd

én ezekre engedélyt nem adtam

( de veled megteszem )

és az olyan nőt, aki már nem vidám

csak ríkatom, csak rángatom

csak forgatom, de jaj, elejtem

tört test és facsart lélek csattan

én megborzongva hallgatom

de nézd, jaj, de szép az új nő, istenem

a szeme csillog

kell nekem: kihívás ő, bálvány

etalon

 

( 2023. )

Villax Richárd – Jávor Pál

Állt egyszer egy szebb világ:

Tűzbe hajított virág.

Dudva nő most porain.

Üszkösödő romjain

A Múlt Idő táncot jár.

Föld alatt rég Jávor Pál.

 

Sírig szólt a szerelem.

Nem híztak meg pereken

Szétválasztó ügyvédek.

Lányok, mint a tündérek!

Az urak meg berúgtak,

Ha a hámból kirúgtak!

Összetört pár szív s pohár

Hol mulatott Jávor Pál.

 

Áradt a baj. S pont akkor

Jött egy modern lovag kor.

Jó szándék és becsület,

Szilárd, mint a Feszület.

Mind, ki igaz, távol már.

Elsietett Jávor Pál.

 

Volt részvét és szánalom,

És igazi fájdalom.

Az élet csak egy színdarab,

Meg nem értett pillanat.

A legvégén meghajoltál.

Visszahívunk, Jávor Pál!

Fotó: Imre Dóra

Imre Dóra – Pipacsmező

Fotó: Imre Dóra

Pipacsmező

 

Az egész egy álom

Sokszor bőrönddel kell utazni

Egyik pillanatban a pipacsmezőket nézed 

Majd lehunyod a szemed, s mikor újra a pipacsokat keresnéd

Már nincsenek ott, eltűntek

 

Csak egy pillanatra üljünk le nézni a pipacsokat

Csak két sóhajtással több időt kérek az elengedéshez

Egy naplementényit a mindig úton levésből

Egy olyan világról szeretném leválasztani magam, aminek sose voltam a része

 

Csak egy picivel legyél türelmesebb

A következő megállónál minden rendben lesz

Hozod a bőröndömet, amíg átmegyek a zöld lámpán

A vonatnál vársz, amikor megérkezek

Tudom, hogy nem kísérhetsz el a tenger mélyére

De ha csak egy kicsivel tovább ölelnél, az életmentő lehetne

 

Nem sajátítottam el a megérkezés képességét

A nap süt, a pipacsok virágoznak

Csak én megyek el mindig mellettük

Amit tegnap biztosnak hittem, ma elvitte a víz

Csak egy kicsivel többet evezni veled a hajóban, mielőtt rájössz, hogy a szárazföldet szeretnéd felfedezni

 

Az egész egy álom

Sokszor bőrönddel kell utazni

Egyik pillanatban a pipacsmezőket nézed 

Majd lehunyod a szemed, s mikor újra a pipacsokat keresnéd

Már nincsenek ott, eltűntél, eltűntem 

 

Imre Dóra

Imre Dóra – Szentjánosbogarak

Pici várban, pici házban

Egy kisleányka lakik

Sok kis gömbben pici fények

Őrzik este álmait

 

Lassan mozog, szíve nehéz

Világít a rózsaszín

Sugarai még játszanak

Hajnal előtt falain

 

Éjféltájban látogatják

Kettő-három árnyalak

Nem tud futni, hisz álmodik

Odalent a vár alatt

 

Sok pici fény körbeveszi

Mint szentjánosbogarak

Próbálkoznak megvédeni

Fonnak köré fonalat

 

A lány álmában felhőn ülve

Lóbálja a lábait

Nem észleli maga körül

Nyüzsgő kisbarátait

 

Ha a kisfények eltűnnek

A lány hirtelen felriad

Nem is tudja hova került

A félelem elragad

 

Nézeget és virágot szed

Hogy elteljen az idő

Álmaitól reméli

A nyugalom visszajő

 

Aztán alszik, s nagyon boldog

A pici fény az őrködő

De egy este egy viharban

Pislákolni kezdett ő

 

Szépen lassan aludtak ki

Féltették a kisleányt

Mi lesz vele, ha nem védik

Álma szenved-e hiányt

 

Imre Dóra