irodalmi folyóirat

Megjelenítés: 1 -5 / 6 eredmények
Novella

Kemény Judit – Kötődés

Az utca sötét volt és mocskos. Lassan lépdelt a csúszós köveken, miközben félig üres sörös dobozokat kergetett a szél. Érezte, ez az utolsó hajnal, amikor egyedül lehet a gondolataival, holnapra minden megváltozik. Titkon azt kívánta, hogy sose keljen fel a nap. Mintha ragaszkodott volna ehhez a káoszszerű rendhez, a huzatos hajnal előtti csendhez. Túlságosan hozzászokott a magányhoz, ahhoz hogy mindent maga döntsön el. Egyedül kellett megküzdenie mindennel, az örömmel és a fájdalommal, az éhséggel és a szomjúsággal, a rettegéssel és a közönnyel. Nem tudta milyen az, ha szól hozzá valaki, milyen érzés megérinteni a másik arcát, szemébe nézni, lesni a …

Novella

Brunner Tamás – HÉV

Utazom, HÉV- en írok. Rengeteg agyalágyult beszélgetést és fél beszélgetést hallok. Én egyedül utazom így magamban beszélek. Ok. Minden harmadik ember eszik és minden negyedik középkorú férfi olcsó sört iszik – ez esetben hány éves a kapitány? –  bárhol villamoson, buszon, a dobozt leteszi a lábához, magára hagyja és ott guringázik. Utazom, nézem a feliratokat a villamos ablakából gyorsan eltűnőben, kuszán, az észlelés határán: sírbolt, mi? Mit árulnak itt, sírt? Sír, ok, sí, fú, tovább utazom. Bemondták átszállhatnak a hányol-cas HÉV-re, mi? De miért hányol-cas? Haza, haza! Csütörtökön délig mondhatni pozitív személyiség vagyok. Mondhatni. De nem. Hazaértem, és átgondoltam. Nem …

Novella

Pruzsinszky Sándor – A Mátrix Füstje

(Egy  ártalmatlan  bűncselekmény  krónikája)                                                                                    Jobban  örülök  annak,  ha  azt  veszik                                                                                    komolyan,  aki  nem  vagyok.                                                                                    (Fernando  Pessoa: Kétségek könyve)      Mindez  azután  történt,  hogy  Gedeon,  a  bukott  kertszakértő  és  publicista  elefántokkal  álmodott.  Előző  este  egy  természetfilmet   nézett  a  tévében.  Az  elefántok,  megpillantva  egy  agyarvadász megölte  társuk megcsonkított   tetemét,  megvadultak  és  fújtatva-trombitálva  törni-zúzni  kezdtek. Hősünk  a  ház  előtt  megálló  kukásautó  fújtatására  riadt  fel.  Egyedül  volt  a  sötét  szobában  és  halálfélelmet  érzett.  Egy  hét  óta  kínlódott  egy  környezetvédelmi  témájú  cikkel.  Naphosszat  a  számítógép  előtt  gubbasztott.  És  mi  értelme  volt?  A  mondatai  suták,  a jelzői  fakók,   a  gondolatmenete  folyvást  megbicsaklik.  Félelem  …

vers

Világoskék

Ma nem talállak Valahol messze járhatsz Nem tudom hol vesztem el Nem emlékszem sokra, túlságosan sütött a nap   Három lépés előre, kettő balra Azt hiszem ennyire lehettél Régen másfél volt Kezdem megszokni a távolságot Az egyetlen kérdés az, hogy magamtól hány lépésre lehetek?   Tájékozódni szükséges Érdemes a színekből kiindulni (ha a formákat érezni nem lehet) Piros és kék színek, ez vagy te Legalábbis én ezt látom belőled Kerestelek Sok piros és kék színbe ütköztem, de egyik sem te voltál Már lehet más színű vagy Nehéz lenne megismerni   Nehéz elővigyázatosnak lenni, ha nem sokat érzékelsz a világból A …

vers

Holecz Vivien – Lélek elvitelre

(Ezt a verset Siklósi Örsnek ajánlom. Köszönet mindenért, kiváltképp a Lelket vennék című dalért.) Egy kora tavaszi délután Sétálok egymagamban Az égen felhők úsznak Kinyújtom a kezem Mi történne akkor, ha egyet Megérintenék? Szeretnék az égbe nyúlni én is Érezni, ahogy a szél visz el És az ég a szívemig ér Talán akkor megszülethetnék Csak céltalan megyek A cipőm orrával Kavicsokat rugdosok Mellettem mennek el az emberek És én fel se nézek Árnyékká olvadnak emberek Ugyanúgy csak megyek Ez olyan jelentéktelen Velük olvadok én is A fülemnek oxigén a csend Ahogy egy tizedmásodperce Magam elé meredek, tudom hogy Nincs úticélom, …