Hable Tibor – Új Tó

 

Új tó keletkezett; – most… éjemen.

Tudnom kell Nevét! – nemzettem, – enyém.

S benne millió új élet, vajúdás, száz csoda,

Cikázó, hatalmas, élő, pici lény, –

– mind mozgás, fény és tünemény!

 

Varázs? Illúzió? – Mi e tó? Hogy hívhatom?

Megrándult, – tény! Ajkam teremt;

Csermely a szó, de odaér és jajdul!

Csak hozzá visz út, ölelés, taszítás, hullámverés.

Befogad, elmerít, ölébe vesz…

Túlpart nincs, se horizont… híd se lesz.

 

Csak csók, csókok és a Vágy…- korlát nem véd!

Mély Szép

– Nem tenger, fenségesebb Név!

 

Új, tiszta, szépséges mély tavam!

Merülök lassan beléd és gondtalan.

Innom adsz már, szavakat… s ömlik beszédem.

Új tó keletkezett; belőled, belőlem, ez éjen.

 

 

Hajnal, – rettenet! – szikkaszt. És a Nap szíven üt;

– Hol leszel Valóság? – szavak hulláma, – én tavam!?

Nem kell óceán! Felébredek majd…

Te legyél mindenütt!

 

(2022.02.10-11)