Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Liverpool tales: one, two, Tier, four… IV.

Emeletes busz

stellafoto

Liverpool legsikeresebb embere 2020-ban az a férfi lett, aki az Albert kikötőben álló piros emeletes omnibusz-büfé tulajdonosa. A busz kínálata nem több, mint sült krumpli és forralt bor, azonban a Beatles óta valószínűleg senki nem tett szert akkora népszerűségre, mint emberünk a karácsony előtti lockdown alatt. Mint molylepkék a villanykörtét, úgy lepték el a járókelők a zenélő buszt.

Elég volt egy ártalmatlan séta a kikötőben, a büfé máris elérte üzleti célját; hogy az ember teljesen feleslegesen enni vagy inni akarjon. A mini II. Erzsébet portrék, pedig Mona Lisa mosollyal repkedtek, egyenesen bele a kasszába.

A legszerencsétlenebbek, akik emberünk vagyonát gyarapították, talán azon szülők voltak, akiknek gyermekei sült krumpliért zokogtak. Annak érdekében, hogy nehogy véletlenül rossz szülőnek tüntessék fel magukat a többi mintaszülő szemében (akik nemsokkal előttük már átmentek ugyanezen a folyamaton), vásárolni kezdtek: a hisztériázó gyerek(ek)nek az áhított sült krumplit, maguknak pedig forralt bort, a nagy ijedtségre.

– Ez azért egy kicsit más tészta… – fakadt ki hirtelen Jon Foulkes – Akkor inkább már valami izgalmasabbat ennék, kevesebbért.

A kedvenc vasárnapi cipőjében sorakozó, magas férfi, akinek füle ki volt élesedve a kritikára,  meghallotta az elhangzottakat:

– Ó, valóban? Talán a maga házában halomban áll a hasáb meg a forralt bor…Viszont nálunk,amikor régebben mindig volt otthon, folyton ki kellett dobni, nehogy még a végén megromljon, ugye Mama? És pont amikor kidobtuk…

– Éppen akkor kellett volna valakinek… – morogta Jon, befejezve ezzel a férfi monológját, illetve felkészülve arra, hogy udvariasan hallgassa tovább a kéretlen történetet.

– …Igen! Így van. Mi ezért járunk ide vagy ne legyen a nevem Roy-Paul, ugye Mama? – tette hozzá Roy-Paul (mert valóban így hívták), valamelyest bizonytalanul, mert már abban sem volt biztos, hogy kedvenc gyorsbüféjét egyáltalán érte-e bármiféle közvetlen kritika. 

 …Így van! – reflektált még egyszer saját igazára, miközben belelépett egy kutyakakiba, ami hirtelen a semmiből bukkant elő, a kedvenc vasárnapi cipője talpán.

– Igazad van Kisfiam! – helyeselt az idősebb asszony, egyszem fia karját szorongatva – Micsoda gusztustalanság. Kellett ez nekünk?

Novella szövege: Ábel S., A. J. Nance

Ford.: Ábel S.

Fotó: Ábel S.