Lelkem őrült örvényben fulladozik,
Magával ránt, s nem ereszt a gyötrés,
Odataszajt, hol a kín lakozik,
Mélybe, hol már nem enyém a döntés.
Szabadulnék e delejezés alól,
Míg cafat-énem börtönében sikolt,
Állj! Ne tovább! Ez így nem lehet való,
Kell a tűz, mely minden vizet kiolt?
Szerelem ez, vagy mocskos lélekjáték?
Enyém az örökkévalóság? Hát lássék!
Rajtavesztek, vagy mit nyerek, ajándék?
Rivall az elme, kéjjel táncol a szív,
Meg se hallod, ha a valóság hív,
Eltemet egy érzés, őröl, beterít.
Eliza B
Fotó: Imre Dóra