A cenzor lélektana A rovat legutóbbi folytatásában említettük az úgynevezett „cenzorpszichózist”. Ez a kevéssé ismert diszciplína azt írja le, hogy a történeti irodalomból név szerint ismert cenzorok — alkatuknál, emberi habitusuknál fogva hogyan reagálták le a foglalkozásukkal járó stresszhelyzeteket. Általában beszélhetünk hivatali alkatú cenzorokról és meghasonlott cenzorokról. Csak természetes: minél műveltebb, irodalomszeretőbb volt a cenzor, annál valószínűbb, hogy a meghasonlottak számát növelte. Két, egymásnak feszülő erő dolgozott bennük: a hivatalukkal járó hatalmi elvárás (köznapi szóval: „a mundér becsülete”) és „igazi” énjük (a gondolkodás szabadságának tisztelete). Ami azt jelentette: állandó pszichés feszültségben teltek napjaik. A „két fejük” folyton vitába szállt …
jog
Jog és Irodalom – A cenzúra
Pruzsinszky Sándor sorozta Voltak a hatalom számára kellemetlen gondolatok eltüntetésének különleges módjai is, ezeket összefoglalóan virtuális cenzúrának nevezhetjük. Ilyen például a szerző virtuális eltüntetése. A romantika korának népszerű osztrák drámaírója, Franz Grillparzer (1791-1872) írja Urának hű szolgája (Ein treuer Diener seines Herrn) című darabjának bemutatása kapcsán történtekről: „A darab elé a cenzúra semmi akadályt nem gördített és a bemutató, anélkül, hogy egyetlen szót is töröltek volna belőle, óriási sikerrel lezajlott, 1828. február 28-án…Másnap délelőtt magához hivatott a Rendőrség Főfelügyeletének vezetője, gróf Sedlnitzky…A gróf roppant barátságosan, de kissé zavartan fogadott. Közölte, hogy a császár megbízásából fogadott: Őfelségének roppantul tetszett a darabom…, …
A Cenzúra története – jog és irodalom
Pruzsinszky Sándor A cenzúra által évszázadokon át gyakorolt gondolatrendőri hatalommal szemben az írók legáltalánosabb védekező reakciója az öncenzúra (avagy belső cenzúra) volt. E kifejezés azt a folyamatot jelöli, amikor az író – alkotás közben vagy már kész kéziratának megcsonkításával, utólag, minden hatósági beavatkozás nélkül saját maga teszi a művét „cenzúraképessé”, vagyis az általa ismert cenzori elvárásoknak és tilalmaknak megfelelően átformálja, jobb szóval „megerőszakolja” saját gondolatait. E művelet pszichés hatásai, ha lehet, még rombolóbbak az alkotóra nézve, mint a külső cenzúra beavatkozásai. Erről szól Illyés Gyula verse: Eltéptem, mit tegnap írtam, meglelheti valaki, Elfeledni is igyekszem, ki találnám vallani. …
JOG ÉS IRODALOM – a cenzúra története
Pruzsinszky Sándor A nagy angol költő, John Milton (1608-1674) mondása, hogy a kultúra két oszlopának, az irodalomnak és a jognak kapcsolata hasonlatos a fogoly oroszlánnak a ketrecéhez való viszonyához, ami tökéletesen kifejezi a CENZÚRA lényegét. A cenzúra – a gondolatrendőrség (lásd Orwell: 1984) többnyire hivatalszerű, az irodalomra specializált formája — köztudottan az írott történelem kezdete óta nélkülözhetetlen eszköze a politikai hatalomnak. Az ok az irodalom (és a „szabad” művészetek) úgynevezett „negativizáló” sajátosságában rejlik — és persze a hatalom örök természetében, amelyet a jognál világosan, hol felettébb manipulatív, álságos módon — tükröz. A szabad gondolkodásnak nincs nagyobb ellenfele a tekintélynél, …