egy holló ült le a vállamon
hópehely billeg a sálamon
elmúlt a nyár csak várhatom,
hogy múljon majd el a bánatom
homokot szórt szemembe
a szél
ezt mondom majd
mindenkinek
hazudok, mint bárki, aki él
hazudunk csak, mindegy kinek
egy ital és a hajnali szél
hideg folyón száguldó vizek
majd a méreg a szívedig ér
mondanád még, de nincs
már kinek
bádogbögrében csorbult kanál
hátad mögött csak
kopasz falak
elmehetnél, itt semmi se vár
de várnod kell, hát
mégis maradsz
látod is már, ott jön kit vársz
kabátja gallérja felhajtva
csak ne mutasd nagyon,
hogy félsz talán majd elmegy és itt
hagy ma
freez