Pruzsinszky Sándor

Pruzsinszky Sándor – A Mátrix Füstje

(Egy ártalmatlan bűncselekmény krónikája) Jobban örülök annak, ha azt veszik komolyan, aki nem vagyok. (Fernando Pessoa: Kétségek könyve) Mindez azután történt, hogy Gedeon, a bukott kertszakértő és publicista elefántokkal álmodott. Előző este egy természetfilmet nézett a tévében. Az elefántok, megpillantva egy agyarvadász megölte társuk megcsonkított tetemét, megvadultak és fújtatva-trombitálva törni-zúzni kezdtek. Hősünk a ház előtt megálló kukásautó fújtatására riadt fel. Egyedül volt a sötét szobában és halálfélelmet érzett. Egy hét óta kínlódott egy környezetvédelmi témájú cikkel. Naphosszat a számítógép előtt gubbasztott. És mi értelme volt? A mondatai suták, a jelzői fakók, a gondolatmenete folyvást megbicsaklik. Félelem …

Novella

Vakrandi

– Kérsz pirítóst, Malackám? – kérdezte reggel a párjától, egy kövérkés banki csoportvezetőtől Viki. Imi, akit a bankban állandó szolgálati mosolyáról a kollégák csak Nyúlszájnak hívtak, vállat vont, ingerülten. – Fenébe a piritósoddal! Mikor tanulod meg végre, hogy én újabban csak a barheszt eszem? – Te meg tegnapelőtt elfeledkeztél a szülinapomról…Volt képed éjjel hazajönni! – Te se vetted észre, hogy a nadrágom alul kifeslett…Megvarrhatnád! – Miért nem szóltál? – Szóltam. – Nekem?? – Ne hazudj! — toppantott Viki ingerülten, kiloccsantva a kávét – Egy ideje folyton hazudsz nekem…Vajon miért? El akarod terelni a figyelmet? – Miről is? — – Miről …

Novella

Pruzsinszky Sándor – AZ ÍRÓ ÉS A HALÁL

(Feketeló) Velencében kezdődött ez is. A híres író – mellesleg ismert vadkacsa-vadász és tiszteletbeli bikaviador – fejedelmi fogadtatásban részesült kedvenc szállodája előtt. Még ki sem szállt kék Buickjából, már köréje gyűltek a tisztelők, rajongók és vadásztársak. A Gritti Szálloda fényárban úszó halljában a direktor várt rá és egy segédszerkesztő, akit a készülő regényét gondozó kiadó csakis , hogy a mű a megállapodott időben megjelenhessen – jó előre odaküldött. Az írót, mint korábbi látogatásai során is mindig, a város valószínűtlen szépsége és a csatornák halált idéző, enyhe rothadásszaga már az első percekben csillapíthatatlan izgalomba hozta. Valójában ezért az izgalomért, amely egy …

Novella

OLY KÖZEL AZ ÉG

-Mindig magával cipel? A hivatalos útjaira is? – kérdezte Ali, a szobrász, miközben a szép Anna nyakát csókolgatta. – Én vagyok a titkárnője. – Egy röhej. De már nem fogod elérni a gépet. -Nem is akarom – suttogta amaz, végleg átadva magát az ölelés édes, feszítő izgalmának. – Úgyse megyek vissza hozzá. -Ó, hogy gyűlölöm azt az embert! – súgta …

Novella

Pruzsinszky Sándor – HARLEKIN

A galambok a garázs előtti járdán gyülekeznek, pontban tizenkettőkor. Köztük egy nagy szürke tollú és egy kisebb, bronzos árnyalatú madár, meg egy fehérfoltú búbos, akik mindig már előbb lesben állnak a szomszéd jegenye tetején. Hajni, az anyám őket rólunk nevezte el: a nagy szürketollast apámról, a kis bronzost sajátmagáról és a búbosat rólam. – Péter! Hajnika! Ábris!– kiáltotta mindig, kezében az etetőlavórral, mely a gondosan összegyűjtött kenyérmorzsákkal volt tele . (Nem szórta ki rögtön mind, megvárta, míg a környék többi madara is ideér: élők és holtak lelkei, vegyesen, akik olykor a vállára szálltak). Azóta, hogy anyám meghalt, én etetem a …