Az első szerelmem egy fiú volt, aki
szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott.
Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt.
Emlékszem, amikor elkéstem az első randinkról
és ő azt mondta, megvár, és csak mosolygott
és hogy odaadta a kóláját, amikor az enyém már elfogyott.
Emlékszem, megkérdeztem, biztos odaadja – e.
Veszek neki másikat, hogyha az kell.
Ő erre felnevetett, hogy ne vicceljek,
csak hagyjam, hogy ő kedvezzen nekem.
Azt gondoltam, az ő itala az övé, sőt, ha kérné
neki jó szívvel adnék még,
de azért mosolyogtam, mert nagyon jól esett.
A szeretet sokszor a kis gesztusokban mutatkozik meg.
Az első szerelmem egy fiú volt, aki
szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott.
Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt.
Emlékszem, amikor kint várt a szakadó ég alatt.
Talán nem is rám várt ott, csak harcolt a viharral
és a benne tomboló démonaival.
Mert az első szerelmem egy fiú volt, aki
nem szerette saját magát.
Azt eddig nem közöltem, hogy mozgássérült volt ez a srác.
Mégpedig azért, mert nekem nem számított.
De ő, bármit is tettem vagy mondtam
gyűlölte érte magát.
Azt mantrázta, hogy őt sosem szeretné
egy egészséges lány.
Az, hogy még gyönyörű is voltam neki
volt a ráadás.
Az emberek mindig megnéztek minket
és mindig nekem gratuláltak és nyújtottak kezet,
hogy becsülendő, hogy egy ilyen lány
kitart egy ilyen srác mellett.
Láttam, hogy ez a barátomnak nagyon rosszul esett
és én pofon tudtam volna vágni őket.
Soha egy kezet sem fogtam meg.
Az emberek nem értik meg,
hogy nincs olyan, és nincs ilyen sem.
Nincsen sérült, és nincs egészséges,
csak szerelem.
Ők nem tudják meg, milyen,
amikor azért szeretsz valakit,
mert önmagáért kell.
Az első szerelmem egy fiú volt, aki
szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott.
Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt.
Aztán észrevettem, hogy a kedvessége mögött
belém kapaszkodott,
mert nem szerette saját magát.
Szeretnie kellett hát maga helyett egy lányt.
Én hiába igyekeztem, hogy beszéljük meg,
ő csak sírt, lehajtott fejjel azt suttogta, hogy nem,
ezt ő sohasem hiszi el.
És megütött a botjával, amikor megfogtam a kezét.
Azt mondtam, segítek neki mindenben.
Nem baj, ha nem táncolunk
és nem fog futni velem.
És ő azt mondta, ne hülyéskedjek.
félembernek nézem őt,
és ez nem szerelem.
Azt mondta, sohasem fogok
férfiként nézni rá.
És én akkor visszavágtam,
hogy vegye észre, mit csinál.
Ha saját magát nem tartja annak
nem művelhet csodát egy tizenhat éves lány.
Az első szerelmem egy fiú volt, aki
szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott.
Ez a fiú még nálam is sokkal érzékenyebb volt.
Azt mondta, nem hagyhatom el, sosem tudná feldolgozni.
Amikor egy év három hónap után közöltem, hogy szakítani akarok,
kijött az iskolám meg a házam elé, ahol lakok.
Végül fogta magát az ecserin és a metró elé ugrott.
Két ember rántotta vissza akkor
és nekem sokáig bűntudatom volt.
Mardosott, hogy mit ronthattam el és hol.
Pedig csak segíteni akartam.
Sohasem hagyta nekem,
hogy úgy szeressem, hogy az felemelő legyen.
Szerintem megijedt attól, milyen egy erős lány
és ezért zavartam őt ott lebelül.
A fiú, akit szerettem, sohasem tudta legyőzni önmagát.
Sohasem szabadult a démonaitól.
Mindig menekült az igazság elől,
mindig menekült.
Az emberek nem értik meg,
hogy nincs olyan, és nincs ilyen sem.
Nincsen sérült, és nincs egészséges,
csak szerelem.
Ők nem tudják meg, milyen,
amikor azért szeretsz valakit,
mert önmagáért kell.
2021.
