Minden körbeér

Szétveti a szenvedély, mit kelt keblének kohója.

A tavaly nyári csók óta vár a Találkozóra.

Pucolva a porta, ünneplőben állva, pántlikában

Téblábol, míg ráfordul a legény zörgő kapujára.

Ám ekkora hőmérséklet- ingadozásra nem számított,

Szívén elsőnek zúzmara nőtt, majd jégpáncél vastagodott.

A fiú őszinte, nem kertel, nem haboz.

Bevallja, hogy más leány oltárán áldoz.

Eszébe ötlik, hogy régi szeretőjét ő is megcsalá;

Akkor jött a férfi hozzá, mikor egy másik babusgatá.

Emiatt bár elébb dörömböl az ér falán a vér,

Nyugodtan nyújtva kezét köszön el, minden körbeér.

Franc Prox

Fotó: Imre Dóra