Szétveti a szenvedély, mit kelt keblének kohója. A tavaly nyári csók óta vár a Találkozóra. Pucolva a porta, ünneplőben állva, pántlikában Téblábol, míg ráfordul a legény zörgő kapujára. Ám ekkora hőmérséklet- ingadozásra nem számított, Szívén elsőnek zúzmara nőtt, majd jégpáncél vastagodott. A fiú őszinte, nem kertel, nem haboz. Bevallja, hogy más leány oltárán áldoz. Eszébe ötlik, hogy régi szeretőjét ő is megcsalá; Akkor jött a férfi hozzá, mikor egy másik babusgatá. Emiatt bár elébb dörömböl az ér falán a vér, Nyugodtan nyújtva kezét köszön el, minden körbeér. Franc Prox Fotó: Imre Dóra
