Szétveti a szenvedély, mit kelt keblének kohója.
A tavaly nyári csók óta vár a Találkozóra.
Pucolva a porta, ünneplőben állva, pántlikában
Téblábol, míg ráfordul a legény zörgő kapujára.
Ám ekkora hőmérséklet- ingadozásra nem számított,
Szívén elsőnek zúzmara nőtt, majd jégpáncél vastagodott.
A fiú őszinte, nem kertel, nem haboz.
Bevallja, hogy más leány oltárán áldoz.
Eszébe ötlik, hogy régi szeretőjét ő is megcsalá;
Akkor jött a férfi hozzá, mikor egy másik babusgatá.
Emiatt bár elébb dörömböl az ér falán a vér,
Nyugodtan nyújtva kezét köszön el, minden körbeér.
Franc Prox
Fotó: Imre Dóra