Te külföldre szeretnél menni,
Mert itt magányos vagy
Azt mondod nincsenek olyan emberek, akikkel tudnál kapcsolódni
Nem értékelnek
Nem látnak
Itt nem találod Önmagad
A béke benned kell legyen
Körülöttem összeomlik a világ
Vagy én omlok össze a világban
A legnagyobb boldogság közepette is távol kerülök tőled
Olyannyira elnyelem saját magam
Te a világon szeretnél segíteni
Szomorúvá tesz, amit látsz
S ezt fontosnak tartod elmondani az embereknek, akikkel találkozol
A gondolataidtól terhesen iszod a fröccsödet a műanyag poharadból
De persze, majd minden a szelektívbe kerül,
Mert jobbá teszed a világot
Nehéz vagyok
Valami a földre húz, ahelyett, hogy a világűrbe repítene
Pedig nem szeretnék maradni
Nem lenne jobb, ha most mellettem ülnél
Próbálnál segíteni, de nekem nem mozog a szám
Az is túl nehéz
Ezt eljátszanánk mindennap, amíg meg nem unod
Te családot szeretnél a kedveseddel,
De bizonytalan vagy, „erre a világra?”
Nem diagnosztizált depressziódat egy másik személynek tulajdonítod
Ha itt lenne
Ha megtenné ezt
Ha nem mondta volna azt
Ha elhagyná a volt feleségét
Akkor boldog lennél
Ez ennyire egyszerű?
Egy üveg fájdalom
Vagy életképtelenség
Hova tűnik az öröm?
A fáradtságtól is nehéz az ember
Elfáradt, kiégett, elégett a lélek
Mitől fáradtál el?
Az érzéseimet nem tartod relevánsnak
Nem vagyok megvilágosodott
Máshogy kellene látnom a világot
Észrevenni a perspektívát
Magadhoz ölelni a problémákat,
Mielőtt te leszel a probléma
Megtalálni a belső békédet
Találkozzunk, ha sikerült
Imre Dóra
Fotó: Imre Dóra