Október – November fordulója

Ha meg egyszer azt mondod, szabadíts meg a

gonosztól,

az udvaron kergetlek, mezítláb, és nem lesz baj, ha

sárba esel.

Ha kiabálod majd, hogy „elveszek, hát ments meg

magamtól”

bottal veszlek rá, hogy megtagadd a képmutatást és

szeress.

Ha feltételhez kötöm bármi cselekvésem,

felhatalmazlak rá, hogy leköpj,

Hogy visszavedd mindazt, amit

itt hagytál magadból tavaly,

meg tavalyelőtt

soha se sírj

soha se kérj

soha se fáj

soha se félj

Ha még egyszer, mégegyszer lesz, amikor számon

is kérhetsz majd engem,

Hogy miért hazudtam annyira gyakran, és miért is

éltem helyetted

ez itt a hely

ez itt az út,

ez lesz a szép

ez lesz a rút

Ha a csendben elvész a jó, és a ködben elhal a dal,

ami édeskés a fülnek, és émelyit a szó, és undorít a

hang,

a végtelen-kerengő, szabványos méretre vágott

hazugság,

nekem egyre megy, ha meggyújtod, vagy

nem gyújtod a gyertyát,

Neked nem.