A tenisz-hajpánt többcélú felhasználása

Kézikönyv haladóknak

 

Bármely szó jelenti egyidejűleg önmagát és ellentét is: ez egy asztal, ez nem egy asztal. A tárgyaknál egyszerű tagadással, ám a fogalmaknál, önmagában is lehetséges. A szeretlek egyidejűleg jelenti azt, hogy szeretlek és azt, hogy nem, csak közben az ujjunknak csuriban kell lennie – tudják, ami semlegesíti a kijelentés értelmét, a mutatóujj és a középső ujj egymásba kulcsolása által.

 

Az FB emoji-k vitték a tökéletességig el a fogalmak tartalmának összefoglalását és egy sárga vigyorgó fejbe való sűrítését. Ez a fej mindenre alkalmas, kifejezi az egyetértés, az egyet nem értést, a támogatást, az elnéző mosolyt, a lenéző mosolyt, a gúnyt, az iróniát, az álságos szerénységet és a dölyfös elbizakodottságot is.

 

Az emberi gondolat nem képes megismerni a világot, különös feltételezésekbe bocsátkozik arról, hogy valahol kell lennie egy tökéletes világnak, ahol egyértelmű a szavak, a fogalmak jelentése, ahol olyan szavak is létezhetnek, amiket nem ismer, és így megérteni sem tud, az sem biztos, hogy ezek szavak. Ezt a tökéletességet állítja maga elé, el nem érhető célként, ez egy helyes törekvés, különben sárban fetrengő malacok lennénk, sekélyes és folyamatosan változó érzelmi zűrzavarunk kiszolgáltatott játékszerei.

 

Az el nem érhető, de emberi cél önmagunk elé állítása minden valamire való irodalmi műnek is sajátja, de ez mellékszál.

 

És az Úr megteremtette a Földet, elválasztotta a sötétséget a világosságtól, megteremtette a földnek állatait, a levegőnek a madarait és halait a vizeknek.

 

Én azt gondolom, hogy a teremtés végbement, a teremtés az, amikor az ember tudatára, öntudatára ébredt, amikor önmagára ismert.

 

Ez nem egyik pillanatról a másikra történt, a tudattalanról levált egy vékonyka selyemszövet, ami alig több mint egy sóhaj, ami már nem anyag, még nem lélek, és a gondolatok addig rejtett tengerében felbukkant egy kicsi zaj vagy zörej talán, ami megfogalmazta önmagát.

 

És az ember különbséget tudott tenni – mert felismerte és nevet adott neki – most már az éjszaka és a nappal, a föld és az ég között, ahogyan megismerte maga körül a világot, egyenként elnevezte az élőlényeket, fákat, állatokat, majd felismerte önmagát, és a közösségét más emberekkel, és most már fontosságot tulajdonított ennek. Most már tudja honnan érkezett és hová tart.

 

És az ugyancsak vékonyan csörgedező gondolat fonál gombolyaggá nőtt, és megteremtette a környező világra adott válaszainkat, a kultúrát, a társas együttlét szabályait, a viselkedést – megteremtette a rossz és a jó emberi fogalmát, és a képességet, hogy ennek megfelelően tudjunk cselekedni. Ez nem kevés.

 

Ebből következően a fejpántnak számos és eddig még ki sem használt felhasználási módja lehetséges, csak hogy hűségesek maradjunk valamelyest a dolgozat tárgyához. Minden másképpen van.

Brunner Tamás

Fotó: Brunner Tamás