Mit kívánsz?

Mit kívánsz? Mondd bátran!
Mind elhozom neked.
 
Elhozom a szépség kevély kacérságát, 
Haldokló virágok kínnal telt múlását,
Csönd-szülő kiáltás konok némaságát,
Lámpámba lopott Nap vakító világát. 
 
Elhozom a gyönyör sűrű érverését, 
Sötét színű felhők fény-megváltó kékjét, 
Vérlepte aranyak eszelős csengését, 
Égverő szeleknek csituló zenéjét. 
 
Elhozom a percek fájó tisztaságát, 
Part-korbácsoló víz egy szelíd hullámát, 
Ál-messiásoknak világ-vesztő átkát, 
Kiégett hitetlen megszépülő álmát. 
 
Elhozom a vágyak beteljesülését, 
Viharverte tájak béke-váró éjét, 
Félrevert harangok régen-haló csöndjét, 
Asszonnyá-lesz szüzek tiszta szelídségét. 
 
Elhozom a halál fekete csodáját, 
Átok-vert istenek hit-tépázta árnyát,
Ijedtté rémülő emberek bezárkózottságát, 
Róka-arcú vének taszító jóságát. 
 
Elhozom szeretők megejtő szépségét, 
Robajló vízesés örvénylő mélységét, 
Elhozom a bűnök könnyű ébredését, 
Vért-síró csillagok megváltó holt-fényét.
 
Mit kívánsz? Mondd bátran! 
Mind elhozom neked. 
Elhozom, ha kéred, igaz szerelmemet. 
 
Könczöl Mária

Fotó: Imre Dóra