Mit kívánsz? Mondd bátran!
Mind elhozom neked.
Elhozom a szépség kevély kacérságát,
Haldokló virágok kínnal telt múlását,
Csönd-szülő kiáltás konok némaságát,
Lámpámba lopott Nap vakító világát.
Elhozom a gyönyör sűrű érverését,
Sötét színű felhők fény-megváltó kékjét,
Vérlepte aranyak eszelős csengését,
Égverő szeleknek csituló zenéjét.
Elhozom a percek fájó tisztaságát,
Part-korbácsoló víz egy szelíd hullámát,
Ál-messiásoknak világ-vesztő átkát,
Kiégett hitetlen megszépülő álmát.
Elhozom a vágyak beteljesülését,
Viharverte tájak béke-váró éjét,
Félrevert harangok régen-haló csöndjét,
Asszonnyá-lesz szüzek tiszta szelídségét.
Elhozom a halál fekete csodáját,
Átok-vert istenek hit-tépázta árnyát,
Ijedtté rémülő emberek bezárkózottságát,
Róka-arcú vének taszító jóságát.
Elhozom szeretők megejtő szépségét,
Robajló vízesés örvénylő mélységét,
Elhozom a bűnök könnyű ébredését,
Vért-síró csillagok megváltó holt-fényét.
Mit kívánsz? Mondd bátran!
Mind elhozom neked.
Elhozom, ha kéred, igaz szerelmemet.
Könczöl Mária
Fotó: Imre Dóra