Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Amikor a fiú felment az első emeletre az áruházban

Amíg a fiú a lépcsőn felment az első emeltre az áruházban, a rikító színekkel megfestett olcsó festményekkel megrakott fal mellett a büfé felé, végig a lányt nézte amikortól láthatta.

A lány egy kerek, barna dekorlapos csillogó asztalkánál ült, mellette egy férfi, aki a kezét fogta. A felszolgálónő az asztalhoz lépett, két tányér volt a tálcáján, mindkettőn krémes és két üveg üdítő ital. A férfi elé tette elsőnek a tányért. A férfi nem figyelt rá, csak amikor a pincérnő a törlőronggyal eltüntettet két sápadt karikát az asztalkáról, amit a poharak hagytak ott az előző vendég után és közben hozzáért a testével a férfi vállához, az mégis csak ránézett, gyorsan elkapta a tekintetét és a lány felé fordult.

A fiú – húsz éves forma, sovány alak, farmerben, bőrdzsekiben –, felért az emeltre. A bútorok kárpitjának új illata betöltötte a helyiséget, kissé arrébb a textilosztályon egy unatkozó, kék köpenyes tanuló–lány a szőnyegekre dőlt.

A fiú odalépett az asztalhoz.

 – Szevasz – köszönt, csak a lánynak.

A lány elhúzta a kezét a férfiéból.

– Szia.

– Nézd! – mondta a fiú és ledobta a lány elé a behívó parancsot. A lány nem nyúlt érte, a címzés jól látható volt.

– És te? – kérdezte a fiú.

– Én, mi én? – kérdezett vissza a lány, barna haja kontyban, egyszerű ruhában ült ott, vállára terített pulóverrel.

– Te mit akarsz itt? – kérdezte a férfi. A fiú ügyet sem vetett rá, a lányra nézett.

– Leülhetek?

– Nem – mondta a férfi. A fiú most sem válaszolt neki, de nem ült le.

– Kerestelek otthon, azt hitem már hazaértél az iskolából, már vége a tanításnak.

– Nem, még nem voltam otthon.

– És ez? – biccentett a fiú a férfi felé.

– Mi az, hogy ez! – csattant fel a másik.

– Hagyd, majd én – mondta a lány.

– Majd te mit, majd te mit intézel el? – kérdezte a fiú, és szemébe lógó haját egy ideges fejmozdulattal félrelendítette. – Majd te elintézed.

– Ne csinálj jelentet – mondta halkan a lány. A férfi a kezéért nyúlt, de ő elhúzta. Az ölébe tette, fehér szoknyája kissé felhúzódott ültében, megigazította.

– Jó, rendben. Értem, lelépek. De azt a, azokat a holmikat, tudod.

– Majd felküldöm.

– Akkor ennyi – mondta a fiú.

A lány nem válaszolt, félrenézett. A pincérnő végig rajtuk tartotta a tekintetét, amikor a lány odanézett elkapta és a körmét kezdte vizsgálni. Valaki szólt neki a másik asztaltól. Kelletlenül elfordult és elindult.

A férfi a lány kezéért nyúlt megint.

– Hagyj most– mondta a lány.

– Elküldjem? –  Kérdezte a férfi. A lány ránézett, tekintetében benne volt, miért kérdezi, miért nem teszi.

– Engem? Na, küldj! – A fiú előrelépett, az asztalra támaszkodott és közelről belebámult a férfi arcába. – Hány éves vagy te, hatvan?

– Harminckettő – mondta a lány.

– Aha, akkor még nem vagy egy vén trotty!

– István! – mondta a lány.

– Na, jó. Akkor ennyi, Anyádnak mit üzensz Pestre?

– Semmit.

– De valamit mondhatnál, elmondom neki. Várjál, felírom, el ne felejtsem.

– Ugyan – mondta a lány. A felszolgálónő körülöttük sertepertélt, hallgatózott.

– És te, te mi vagy?  – fordult a másikhoz a fiú.

– Mérnök – mondta a férfi

– Mérnök és sokat keresel?

– Sokat, na és! Tűnj el, nem látod, hogy zavarsz,

– Zavarlak mi? Na, jó, lelépek. Szevasztok.

– Ezt itt hagytad– mondta a férfi, és a fiú felé nyújtotta a behívót.

– Ne dumálj! Ne dumálj nekem! – A fiú visszafordult, és megint a férfi arcába hajolt.

– Ne bántsd! – mondta a lány.

– Gyere csak – emelkedett félig ültéből a férfi.

A fiú lenyúlt a férfi tányérjához, felkapta a lány villáját, durva mozdulatokkal szétdúlta a süteményt, beleevett, tömte magába a krémest, ahogy csak bírta,  alig fért el a szájában, rágta nyelte, nyelte. Megint belekapott, ette. A férfi meghökkent és leült. A lány nem tett semmit, ült, ölében az összekulcsolt keze. A fiú legyűrte a krémest.

–  Szeva’! – mondta, ahogy szólni tudott. Elindult, tett két lépést, majd visszafordult, és a lányra nézett

– Na, Jössz?

A lány elfordult, a textilosztály felé nézett, nem szólt. A tanuló lány is őket bámulta onnan.

– Nem, Jó, na csá’ –mondta a fiú és elindult a lépcsőn a kijárat felé. Elment.

A férfi a lány kezéhez nyúlt, a lány elrántotta.

 – Hagyj, hagyj most!

Ültek. Az asztalon a szétszóródott krémes maradékai, két üdítő, a villa a tányér mellett összekente az asztal lapját. A hangszóróból egy régi diszkó szám zörgött az áruházban, a felszolgáló lány a zenére lépkedett, ringatta a csípőjét, majdnem táncolt.

 

freez