Amíg a fiú a lépcsőn felment az első emeltre az áruházban, a rikító színekkel megfestett olcsó festményekkel megrakott fal mellett a büfé felé, végig a lányt nézte amikortól láthatta.
A lány egy kerek, barna dekorlapos csillogó asztalkánál ült, mellette egy férfi, aki a kezét fogta. A felszolgálónő az asztalhoz lépett, két tányér volt a tálcáján, mindkettőn krémes és két üveg üdítő ital. A férfi elé tette elsőnek a tányért. A férfi nem figyelt rá, csak amikor a pincérnő a törlőronggyal eltüntettet két sápadt karikát az asztalkáról, amit a poharak hagytak ott az előző vendég után és közben hozzáért a testével a férfi vállához, az mégis csak ránézett, gyorsan elkapta a tekintetét és a lány felé fordult.
A fiú – húsz éves forma, sovány alak, farmerben, bőrdzsekiben –, felért az emeltre. A bútorok kárpitjának új illata betöltötte a helyiséget, kissé arrébb a textilosztályon egy unatkozó, kék köpenyes tanuló–lány a szőnyegekre dőlt.
A fiú odalépett az asztalhoz.
– Szevasz – köszönt, csak a lánynak.
A lány elhúzta a kezét a férfiéból.
– Szia.
– Nézd! – mondta a fiú és ledobta a lány elé a behívó parancsot. A lány nem nyúlt érte, a címzés jól látható volt.
– És te? – kérdezte a fiú.
– Én, mi én? – kérdezett vissza a lány, barna haja kontyban, egyszerű ruhában ült ott, vállára terített pulóverrel.
– Te mit akarsz itt? – kérdezte a férfi. A fiú ügyet sem vetett rá, a lányra nézett.
– Leülhetek?
– Nem – mondta a férfi. A fiú most sem válaszolt neki, de nem ült le.
– Kerestelek otthon, azt hitem már hazaértél az iskolából, már vége a tanításnak.
– Nem, még nem voltam otthon.
– És ez? – biccentett a fiú a férfi felé.
– Mi az, hogy ez! – csattant fel a másik.
– Hagyd, majd én – mondta a lány.
– Majd te mit, majd te mit intézel el? – kérdezte a fiú, és szemébe lógó haját egy ideges fejmozdulattal félrelendítette. – Majd te elintézed.
– Ne csinálj jelentet – mondta halkan a lány. A férfi a kezéért nyúlt, de ő elhúzta. Az ölébe tette, fehér szoknyája kissé felhúzódott ültében, megigazította.
– Jó, rendben. Értem, lelépek. De azt a, azokat a holmikat, tudod.
– Majd felküldöm.
– Akkor ennyi – mondta a fiú.
A lány nem válaszolt, félrenézett. A pincérnő végig rajtuk tartotta a tekintetét, amikor a lány odanézett elkapta és a körmét kezdte vizsgálni. Valaki szólt neki a másik asztaltól. Kelletlenül elfordult és elindult.
A férfi a lány kezéért nyúlt megint.
– Hagyj most– mondta a lány.
– Elküldjem? – Kérdezte a férfi. A lány ránézett, tekintetében benne volt, miért kérdezi, miért nem teszi.
– Engem? Na, küldj! – A fiú előrelépett, az asztalra támaszkodott és közelről belebámult a férfi arcába. – Hány éves vagy te, hatvan?
– Harminckettő – mondta a lány.
– Aha, akkor még nem vagy egy vén trotty!
– István! – mondta a lány.
– Na, jó. Akkor ennyi, Anyádnak mit üzensz Pestre?
– Semmit.
– De valamit mondhatnál, elmondom neki. Várjál, felírom, el ne felejtsem.
– Ugyan – mondta a lány. A felszolgálónő körülöttük sertepertélt, hallgatózott.
– És te, te mi vagy? – fordult a másikhoz a fiú.
– Mérnök – mondta a férfi
– Mérnök és sokat keresel?
– Sokat, na és! Tűnj el, nem látod, hogy zavarsz,
– Zavarlak mi? Na, jó, lelépek. Szevasztok.
– Ezt itt hagytad– mondta a férfi, és a fiú felé nyújtotta a behívót.
– Ne dumálj! Ne dumálj nekem! – A fiú visszafordult, és megint a férfi arcába hajolt.
– Ne bántsd! – mondta a lány.
– Gyere csak – emelkedett félig ültéből a férfi.
A fiú lenyúlt a férfi tányérjához, felkapta a lány villáját, durva mozdulatokkal szétdúlta a süteményt, beleevett, tömte magába a krémest, ahogy csak bírta, alig fért el a szájában, rágta nyelte, nyelte. Megint belekapott, ette. A férfi meghökkent és leült. A lány nem tett semmit, ült, ölében az összekulcsolt keze. A fiú legyűrte a krémest.
– Szeva’! – mondta, ahogy szólni tudott. Elindult, tett két lépést, majd visszafordult, és a lányra nézett
– Na, Jössz?
A lány elfordult, a textilosztály felé nézett, nem szólt. A tanuló lány is őket bámulta onnan.
– Nem, Jó, na csá’ –mondta a fiú és elindult a lépcsőn a kijárat felé. Elment.
A férfi a lány kezéhez nyúlt, a lány elrántotta.
– Hagyj, hagyj most!
Ültek. Az asztalon a szétszóródott krémes maradékai, két üdítő, a villa a tányér mellett összekente az asztal lapját. A hangszóróból egy régi diszkó szám zörgött az áruházban, a felszolgáló lány a zenére lépkedett, ringatta a csípőjét, majdnem táncolt.
freez