Állt egyszer egy szebb világ:
Tűzbe hajított virág.
Dudva nő most porain.
Üszkösödő romjain
A Múlt Idő táncot jár.
Föld alatt rég Jávor Pál.
Sírig szólt a szerelem.
Nem híztak meg pereken
Szétválasztó ügyvédek.
Lányok, mint a tündérek!
Az urak meg berúgtak,
Ha a hámból kirúgtak!
Összetört pár szív s pohár
Hol mulatott Jávor Pál.
Áradt a baj. S pont akkor
Jött egy modern lovag kor.
Jó szándék és becsület,
Szilárd, mint a Feszület.
Mind, ki igaz, távol már.
Elsietett Jávor Pál.
Volt részvét és szánalom,
És igazi fájdalom.
Az élet csak egy színdarab,
Meg nem értett pillanat.
A legvégén meghajoltál.
Visszahívunk, Jávor Pál!
Fotó: Imre Dóra