Holecz Vivien: zen

várj egy kicsit, nem tudom

hogy hol vagyok

fonalakba foszlanak

vízióként a hiányzó

utcaképek meg a darabok, eltűntek a

retekkel telt beton tengerek

és nem úszkálnak benne

hullámzó kisemberek

innen indulni volt szép, de

megérkezni vajon lehet-e

A napot, a holdat, az eget lenyelem

ketté haraptam, a kezem

az Isten előtt a szívemre teszem

a mellkasom tövében nyílik

közben egy rózsakert

a fűben és a fában alszom

az lesz az én fekhelyem

érezni fogom, ahogy

a faunával lélegzem

oda fogok érni, ne aggódj

ha maradok egy helyben

 

én azt hiszem, hogy szerintem

az útnak talán

nem is a cél a lényege

mert mi van akkor, hogyha

a pillanatban létezhetsz

ez a keleti zen

és én vagyok benne az egyetlen

 

nyugodj meg, ne teperj

pihenj le

nem kell úticél, sem

iránytű az élethez

ne görcsölj, hé

felesleges

reggel a nappal kelj

de most pihenj le

meg ne ébredj

lazulj el

pihenj le

az este is pihen veled

 

a csontomon csámcsog

a szú, eszi a szívemet

érzem, hogy fából vagyok

mégis tele élettel

artériákon keresztül

fogyasztja el a lényegem

ezt a harcot, azt hiszem, hogy

megnyerem és én leszek

a természet fegyvere, ha

a terra majd magába nyel

megszületik egy Isten

a másik meg majd bottal ver

amiért a kezemet a szívemre

tettem előtte, de most majd

a hátam mögött megismer

és én majd azt mondom

hogy ez van, figyelj

quillotin alatt várt volna a REM

az orcámat fordítottam

a városnak a fejem kell szóval

becsomagoltam és elmentem

a város is az enyém, itt hordom

a szívem alatt a képet, hogy

rohad, szomorú vagyok ha a

kép a kezembe akad

elzárom magam, a természet

szabad és a létezés

indái mind körém fonódnak

 

nyugodj meg, ne teperj

pihenj le

nem kell úticél, sem

iránytű az élethez

ne görcsölj, hé

felesleges

reggel a nappal kelj

de most pihenj le

meg ne ébredj

lazulj el

pihenj le

az este is pihen veled

 

én azt hiszem, hogy szerintem

az útnak talán

nem is a cél a lényege

mert mi van akkor, hogyha

a pillanatban létezhetsz

ez a keleti zen

és én vagyok benne az egyetlen

ez a keleti zen

és én vagyok benne az egyetlen

Fotó: Brunner Tamás