várj egy kicsit, nem tudom hogy hol vagyok fonalakba foszlanak vízióként a hiányzó utcaképek meg a darabok, eltűntek a retekkel telt beton tengerek és nem úszkálnak benne hullámzó kisemberek innen indulni volt szép, de megérkezni vajon lehet-e A napot, a holdat, az eget lenyelem ketté haraptam, a kezem az Isten előtt a szívemre teszem a mellkasom tövében nyílik közben egy rózsakert a fűben és a fában alszom az lesz az én fekhelyem érezni fogom, ahogy a faunával lélegzem oda fogok érni, ne aggódj ha maradok egy helyben én azt hiszem, hogy szerintem az útnak talán nem is a cél …
