A feladat Egy férfi, sárga színű, felfújható gumicsónakban húzott egy fókát a jégen. A fóka élt, jól érezte magát, a csónak farában feküdt, és abba az irányba nézett, ahonnan jöttek. Hideg volt, látszott a lehelet, a férfi bajszára jégkristályok ültek. A fóka néha nehézkesen mozdult a csónakban. Órák óta mentek így a végeláthatatlan jégmezőn, csak a lépések ropogása hallatszott a hóban, és a műanyag csónak surrogása. A fóka nehéz volt, de a férfi nem állt meg hogy pihenjen, rendületlenül húzta a csónakot. Délután, három körül feltűnt egy alak a jégen, állt, várta a férfit a csónakkal.
– Helló – köszönt, amikor mellé ért.
– Jó napot! – köszönt a férfi, megállt, megtörölte a homlokát.
– Messziről jönnek?
– Mit számít ez? – kérdezte a férfi.
– Nem is tudom. Segíthetek húzni?
– Persze.
Mentek tovább, most már ketten húzták a gumicsónakot, benne a fókával.
– És hová tartanak?
– Megyünk nyolc óráig, akkor megállunk, éjszakai tábort készítünk, vacsorázunk, alszunk reggel hatig, majd tovább megyünk.
– Igen, de meddig?
– Mindig így lesz, itt soha nem megy le a nap nyáron – mondta a férfi.
Húzták tovább a csónakot.
– Miért van a fóka a csónakban? Zsákmány?
– Nem, nem zsákmány, feladat. Nem érti?
– Nem.
– Mindenkinek van egy feladata, nekem a fóka, magának más. Az ember odaáll és végrehajtja.
– Meddig?
– Ameddig tart a feladat, vagy amíg meg nem hal, vagy amíg valaki más át nem veszi.
Mentek tovább. Látszott a lehelet, hideg volt. Egy terepszínű, sárga barna dzsip érkezett jobbról, nyitott, sivatagi jármű. Két katona ült benne, egy férfi és egy nő. A nő vezetett. Erős fékezéstől megcsúszva, pár centire álltak meg a két férfi előtt a jégen. A fóka hátrafordította a fejét, nézte a két katonát, a bajsza izgatottan mozgott le fel.
– Melyikük? – kérdezte a nő a társától.
– Mindegy – mondta a másik katona, és rágyújtott. Ők maguk is terepszínű egyenruhában voltak, sivatagi ruhában, de nem látszott, hogy fáznának.
– Mindegy – mondta ismét a katona.
A férfi, aki kezdetben egyedül húzta a csónakot, megdörzsölte az orrát.
– OK – mondta, és a másikra nézett – Nevem Tom, Tom Clancy. Nos?
– Hát persze – mondta a másik férfi. – Kell tudnom valamit a fókáról?
– Nem, csak egy fóka.
– Rendben.
Tom Clancy felugrott a dzsipre, a hátsó ülésbe. A nő gázt adott, és szó nélkül elhajtottak, egyenesen tovább.
A másik férfi megfogta a kötelet, a fókára nézett, majd elindult, a csónakot húzva a jégmezőn tovább.
(freez)