Liverpool tales: one, two, Tier, four… VIII.

Az Arndale fantom

Chuck a démon, a London úti Arndale ház tizenhármas lakásának “F” szobájában lakott, titokban. Lakott? Inkább csak magányosan bújkálgatott a szellőző rendszerben, ugyanis az egyetlen, nem túl izgalmas társasága HAL 0.9, a radiátorszámítógép volt. Bánatában azzal szórakoztatta magát, hogy odaégetett ételmaradékokat és olajfoltokat hagyott a közös konyha tűzhelyén, háborút generálva mindezzel két másik lakótársa; az “A” szobában lakó, tisztaságmániás Grabowski, (aki szokásához híven mindig csak a hűtőszekrény középső polcát használta) és a “B” szobában láncdohányzó Kellemetlen Srác között.

Chuck sóhajtott egy nagyot és kinyitotta a laptopját. Abban a pillanatban fel is ugrott egy hirdetés a Spare Room nevű albérlet hirdető portálon:

“Hatalmas szoba közel a belvároshoz. 69 Font hetente. Keresek egy öreg harcost, aki leváltana engem. Newsham Drive 111. szám. Elégedetlen vagyok a házat körülölelő negatív energiával és a keskeny falfelületekkel. Isten óvja a királyt! Herbert Nance.”

A hirdetés profilképe nem volt más, mint Herbert Nance, karácsonyi égősorral körbedekorált, 1907-ben készült portréja.

Chuck rákattintott az “Üzenet küldése” buborékra…

– ITT EEEGY! – rontott be hirtelen a lakásba Hope, a főbérlő, szokásához híven. Chuck ránézett az órára, de még csak fél tizenkettő volt. Sehogy sem tudta értelmezni. Vajon azt visítja mindig, hogy: “IKSZ EEEGY!” ami egyébként a cégnek a neve?  Vagy mégiscsak a “D” szobában lakó Brie-nek van igaza, aki szerint az artikulálatlan mondat mindössze annyi, hogy: “ITT HOOOPE!” ?

Hope kopogtatni kezdett az ajtókon. A Kellemetlen Srácnak egyszer csak elege lett és kirobbant a szobájából:

– Te most amúgy itt beköltözöl vagy mi?”

– Jaj remélem nem zavarok… Megkaptad az e-mailt nem? Nem…? Az X1-től jövök és feltétlenül tudnom kell, hogy ki van itthon, mert a jövőbeli lakótársaitok bármelyik pillanatban itt lehetnek és akkor körbe kell őket vezetnem. – nyávogta kellemetlenül Hope, majd folytatta tovább a kopogtatást.

A Kellemetlen Srác visszasomfordált a szobájába és mélyen elgondolkodott:

– Miért is utaztam ide az USA-ból, amikor jelenleg minden egyetem online működik…?

Mindeközben Chuck megpróbált elrejtőzni a szekrényben. Megkérte HAL 0.9-et, hogy kapcsolja ki magát, amit a számítógépradiátor készséggel teljesített is, mert nem igazán szeretett dolgozni.

Hope belépett az “F” szobába és úgy döntött, hogy átrendezi azt, azonban amint megpróbálta elmozdítani az indokolatlanul nehéz szekrényt, kicsapódott az ajtaja és Chuck nézett vissza rá, teljes életnagyságban. Hope sikítani kezdett, Chuck pedig érezte, hogy a lépcsőházon keresztül kell majd menekülnie.

Az Arndale ház biztonsági szolgálatának egyszem éjszakai műszakos (mert nappali műszakos nem volt) őrének az első emeleti irodájában a Három Szerelők heverésztek. Éppen lehúzták titkos feleseiket, amikor meghallották Hope sikongatását, majd a fülke ablakán keresztül észrevették a lépcsőházban elsuhanó Chuck-ot is. Hirtelen nem tudták eldönteni, hogy a jelenség, amit láttak az az Arndale fantom volt-e vagy sem.

Hope még mindig artikulálatlanul visítozott, ezért úgy döntöttek, hogy visznek neki egy felest. Lehúzta. A Három Szerelők is lehúztak még egyet, mondván, hogy csak az ökör iszik magában. Hope az ital hatására rögtön jobban is lett és észrevétlenül beleszeretett a Legfiatalabb Szerelőbe, aki valamiért kísértetiesen hasonlított a Bridgeton család Simon Bassetjére.

A jövőbeli albérlők (a Finn pár; Mari és Toni, a Newsham Drive 111-ből menekülve, miután eldöntötték, hogy soha többé nem fizetnek kauciót) is megérkeztek végül. Az akkor már talaj részeg Két Szerelők körbe is vezették őket a lakásban. Hope és a Legfiatalabb Szerelő pedig az “F” szobában maradtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

A Kellemetlen Srácnak fogalma sem volt arról, hogy mi történt, ezért inkább úgy döntött, hogy megnéz még egy részt a Mandalorianból és továbbra is úgy tesz majd, mintha nem is létezne.

Novella szövege: Ábel S., A. J. Nance

Ford.: Ábel S.

Kép forrása: Ábel S.