Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Pipacsmező

Pipacsmező

 

Az egész egy álom

Sokszor bőrönddel kell utazni

Egyik pillanatban a pipacsmezőket nézed 

Majd lehunyod a szemed, s mikor újra a pipacsokat keresnéd

Már nincsenek ott, eltűntek

 

Csak egy pillanatra üljünk le nézni a pipacsokat

Csak két sóhajtással több időt kérek az elengedéshez

Egy naplementényit a mindig úton levésből

Egy olyan világról szeretném leválasztani magam, aminek sose voltam a része

 

Csak egy picivel legyél türelmesebb

A következő megállónál minden rendben lesz

Hozod a bőröndömet, amíg átmegyek a zöld lámpán

A vonatnál vársz, amikor megérkezek

Tudom, hogy nem kísérhetsz el a tenger mélyére

De ha csak egy kicsivel tovább ölelnél, az életmentő lehetne

 

Nem sajátítottam el a megérkezés képességét

A nap süt, a pipacsok virágoznak

Csak én megyek el mindig mellettük

Amit tegnap biztosnak hittem, ma elvitte a víz

Csak egy kicsivel többet evezni veled a hajóban, mielőtt rájössz, hogy a szárazföldet szeretnéd felfedezni

 

Az egész egy álom

Sokszor bőrönddel kell utazni

Egyik pillanatban a pipacsmezőket nézed 

Majd lehunyod a szemed, s mikor újra a pipacsokat keresnéd

Már nincsenek ott, eltűntél, eltűntem 

 

Imre Dóra

Szentjánosbogarak

Pici várban, pici házban

Egy kisleányka lakik

Sok kis gömbben pici fények

Őrzik este álmait

 

Lassan mozog, szíve nehéz

Világít a rózsaszín

Sugarai még játszanak

Hajnal előtt falain

 

Éjféltájban látogatják

Kettő-három árnyalak

Nem tud futni, hisz álmodik

Odalent a vár alatt

 

Sok pici fény körbeveszi

Mint szentjánosbogarak

Próbálkoznak megvédeni

Fonnak köré fonalat

 

A lány álmában felhőn ülve

Lóbálja a lábait

Nem észleli maga körül

Nyüzsgő kisbarátait

 

Ha a kisfények eltűnnek

A lány hirtelen felriad

Nem is tudja hova került

A félelem elragad

 

Nézeget és virágot szed

Hogy elteljen az idő

Álmaitól reméli

A nyugalom visszajő

 

Aztán alszik, s nagyon boldog

A pici fény az őrködő

De egy este egy viharban

Pislákolni kezdett ő

 

Szépen lassan aludtak ki

Féltették a kisleányt

Mi lesz vele, ha nem védik

Álma szenved-e hiányt

 

Imre Dóra

Holecz Vivien – Az első szerelmem

Az első szerelmem egy fiú volt, aki

szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott.

Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt.

Emlékszem, amikor elkéstem az első randinkról

és ő azt mondta, megvár, és csak mosolygott

és hogy odaadta a kóláját, amikor az enyém már elfogyott.

Emlékszem, megkérdeztem, biztos odaadja – e.

Veszek neki másikat, hogyha az kell.

Ő erre felnevetett, hogy ne vicceljek,

csak hagyjam, hogy ő kedvezzen nekem.

Azt gondoltam, az ő itala az övé, sőt, ha kérné

neki jó szívvel adnék még,

de azért mosolyogtam, mert nagyon jól esett.

A szeretet sokszor a kis gesztusokban mutatkozik meg.

 

Az első szerelmem egy fiú volt, aki

szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott.

Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt.

Emlékszem, amikor kint várt a szakadó ég alatt.

Talán nem is rám várt ott, csak harcolt a viharral

és a benne tomboló démonaival.

Mert az első szerelmem egy fiú volt, aki

nem szerette saját magát.

Azt eddig nem közöltem, hogy mozgássérült volt ez a srác.

Mégpedig azért, mert nekem nem számított.

De ő, bármit is tettem vagy mondtam

gyűlölte érte magát.

Azt mantrázta, hogy őt sosem szeretné

egy egészséges lány.

Az, hogy még gyönyörű is voltam neki

volt a ráadás.

 

Az emberek mindig megnéztek minket

és mindig nekem gratuláltak és nyújtottak kezet,

hogy becsülendő, hogy egy ilyen lány

kitart egy ilyen srác mellett.

Láttam, hogy ez a barátomnak nagyon rosszul esett

és én pofon tudtam volna vágni őket.

Soha egy kezet sem fogtam meg.

Az emberek nem értik meg,

hogy nincs olyan, és nincs ilyen sem.

Nincsen sérült, és nincs egészséges,

csak szerelem.

Ők nem tudják meg, milyen,

amikor azért szeretsz valakit,

mert önmagáért kell.

 

Az első szerelmem egy fiú volt, aki

szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott.

Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt.

Aztán észrevettem, hogy a kedvessége mögött

belém kapaszkodott,

mert nem szerette saját magát.

Szeretnie kellett hát maga helyett egy lányt.

Én hiába igyekeztem, hogy beszéljük meg,

ő csak sírt, lehajtott fejjel azt suttogta, hogy nem,

ezt ő sohasem hiszi el.

És megütött a botjával, amikor megfogtam a kezét.

Azt mondtam, segítek neki mindenben.

Nem baj, ha nem táncolunk

és nem fog futni velem.

És ő azt mondta, ne hülyéskedjek.

félembernek nézem őt,

és ez nem szerelem.

Azt mondta, sohasem fogok

férfiként nézni rá.

És én akkor visszavágtam,

hogy vegye észre, mit csinál.

Ha saját magát nem tartja annak

nem művelhet csodát egy tizenhat éves lány.

 

Az első szerelmem egy fiú volt, aki

szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott.

Ez a fiú még nálam is sokkal érzékenyebb volt.

Azt mondta, nem hagyhatom el, sosem tudná feldolgozni.

Amikor egy év három hónap után közöltem, hogy szakítani akarok,

kijött az iskolám meg a házam elé, ahol lakok.

Végül fogta magát az ecserin és a metró elé ugrott.

Két ember rántotta vissza akkor

és nekem sokáig bűntudatom volt.

Mardosott, hogy mit ronthattam el és hol.

Pedig csak segíteni akartam.

Sohasem hagyta nekem,

hogy úgy szeressem, hogy az felemelő legyen.

Szerintem megijedt attól, milyen egy erős lány

és ezért zavartam őt ott lebelül.

A fiú, akit szerettem, sohasem tudta legyőzni önmagát.

Sohasem szabadult a démonaitól.

Mindig menekült az igazság elől,

mindig menekült.

 

Az emberek nem értik meg,

hogy nincs olyan, és nincs ilyen sem.

Nincsen sérült, és nincs egészséges,

csak szerelem.

Ők nem tudják meg, milyen,

amikor azért szeretsz valakit,

mert önmagáért kell.

 

2021.

Fotó: Imre Dóra

Életfeladat

Életfeladat – gondolkodtál rajta ezer éjen

Vajon van-e?

Hát mi az, amihez értesz? Miért lehetsz itt?

Miért te vagy az a kiváltságos, aki ezt az életet kapta?

Amit a kelleténél jobban is megbecsülhetnél.

Mi az, amihez értesz?

 

Szeretni tudsz, talán

Biztos vannak olyanok, akik ezt kétségbe vonnák

Akik szívét összetörted vagy elhagytad a kisvasútnál

Akinek nem tudtad teljesíteni a vágyait és ezért mást kellett választania

Akinek nem adtad oda időben a leckét, ezért megbukott a vizsgán

Akivel lemondtad a találkozót és ezért egyedül kellett töltenie az estét

Önmagával randevúzva

Ölelni tudsz, talán

Kivéve amikor a négyeshatoshoz futottál azelől, aki megérinteni szeretett volna

Csókolni tudsz, talán

Csak nem azt, akit kellene vagy nem úgy, ahogy ő szeretné

Segíteni tudsz, talán

Csak nem annak, akinek szüksége van rá

Csak nem akkor, amikor történik, hanem egy hét múlva

 

Nem tudsz varrni, sem számolni, sem írni

Nincs különösebb tehetséged, amivel szórakoztathatod az embereket

Még önéletrajzod sincs

Nem tudod árulni a festményeidet, eladni a gyümölcseidet

Elvégeztél egy tanfolyamot, de ott sem voltál osztályelső

Lehetnél talán menedék, de a személyiségtípusod nem megfelelő hozzá

 

Szeretni tudsz, talán

De az mire elég?

Megéltek-e belőlem?

Túl közel

Túl távol

Sírni is tudsz, talán

De nem parancsszóra, hanem egy mondat miatt

Tudsz nevetni is, csak nem azon, ami igazán vicces

 

Nem volt feladatod, így kerestél magadnak

Engem fogsz szeretni

Még kéne egy mondat

 

 

 

 

Imre Dóra

Engedd el a kötelet

Mindent, amit akartam

Nem tudtam megfogni

Elejtettem, mert nem szorítottam

Bizonytalan voltam

Biztosan tovább kellett volna tartani

A szívem szerette volna

Csak a karjaim nem bírták

Ha tovàbb tartom, akkor megtarthatok mindent, amit szeretnék

Ha elejtem, annak következmènye van

A kéz megkönnyebbül

A szív kicsit összetörik

Ingadozàs

Néha nehezebb

Néha észre sem veszem, hogy tartom, annyira megszoktam a súlyát

Nèha ledobnám, még akkoris ha könnyű

Már csak egy picit kell várnom

Talàn lassan már elég lesz

Kívülállók végignézik a folyamatot

Van, aki nem érti, hogy miért is tartom a karjaimban

Hiszen bármikor letehetnèm

Erre van a szabad akarat

Vagy csak determináció létezik, s te vagy a súlyom?

Szabad akaratból tartottalak

Sokan empátiával fűszerezett tanácsokkal próbálnak ellátni

“Egy ilyen terhet mègsem kellene egy nőnek cipelnie”

De talàn, ha másképpen tekintek rá, akkor meg lehet baràtkozni a gondolattal

Ami erőt ad

Nem mindegy, hogy tüzes vasat vagy könnyű vattacukrot fog az ember

Nem mindegy, hogy mi a tét

Nem mindegy, hogy van-e tét

De vajon, amit megkaphatok, az tényleg a minden-e?

Vajon tényleg az-e, amire vàgyom?

Vajon a beteljesülés vagy a csalódás madara száll holnap az ablakomra?

Készülj fel, mire háromig szàmolok

Nyisd ki a szemed és tartsd meg magad

Elengedem a kötelet

 

Imre Dóra

Fotó: Imre Dóra