Arra kértél, hogy meséljek, de akkor most maradj csendben, mint mezítelen talpak alatt a réti lágy füvek. És csak nézz körül, figyelj; friss levelek őrzik a Föld hajába font harmatcseppeket. Mint a szellő, úgy suhanj velem. Szabadon nevetve, fogd meg a kezem, szorítsd meg. És csak azt a lányt, csak azt keresd, aki mindig szívéből nevetve megy veled. Sohase engedd, úgy öleld. Sohase bánd meg, úgy szeresd. Hallgasd, ahogy megosztom veled gyönyörű szép mesébe rejtve el a Halált és az Életet. Oly gyönyörűek mindig az elsuttogott szavak. Gyönyörű a kérlek, a köszönöm és bocsánat. Gyönyörű a hiszek. Gyönyörű …
