Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Szentjánosbogarak

Pici várban, pici házban

Egy kisleányka lakik

Sok kis gömbben pici fények

Őrzik este álmait

 

Lassan mozog, szíve nehéz

Világít a rózsaszín

Sugarai még játszanak

Hajnal előtt falain

 

Éjféltájban látogatják

Kettő-három árnyalak

Nem tud futni, hisz álmodik

Odalent a vár alatt

 

Sok pici fény körbeveszi

Mint szentjánosbogarak

Próbálkoznak megvédeni

Fonnak köré fonalat

 

A lány álmában felhőn ülve

Lóbálja a lábait

Nem észleli maga körül

Nyüzsgő kisbarátait

 

Ha a kisfények eltűnnek

A lány hirtelen felriad

Nem is tudja hova került

A félelem elragad

 

Nézeget és virágot szed

Hogy elteljen az idő

Álmaitól reméli

A nyugalom visszajő

 

Aztán alszik, s nagyon boldog

A pici fény az őrködő

De egy este egy viharban

Pislákolni kezdett ő

 

Szépen lassan aludtak ki

Féltették a kisleányt

Mi lesz vele, ha nem védik

Álma szenved-e hiányt

 

Imre Dóra

Gyönyörű mese

Arra kértél, hogy meséljek,

de akkor most maradj csendben,

mint mezítelen talpak alatt

a réti lágy füvek.

És csak nézz körül, figyelj;

friss levelek őrzik

a Föld hajába font

harmatcseppeket.

Mint a szellő, úgy suhanj velem.

Szabadon nevetve, fogd meg

a kezem, szorítsd meg.

 

És csak azt a lányt, csak azt keresd,

aki mindig szívéből nevetve megy veled.

Sohase engedd, úgy öleld.

Sohase bánd meg, úgy szeresd.

Hallgasd, ahogy megosztom veled

gyönyörű szép mesébe rejtve el

a Halált és az Életet.

 

Oly gyönyörűek mindig

az elsuttogott szavak.

Gyönyörű a kérlek,

a köszönöm és bocsánat.

Gyönyörű a hiszek.

Gyönyörű a vágylak.

és gyönyöre vagy te

mindig a csodáknak

és a szeretlekeknek.

Öröke vagy

a gyönyörű világnak.

 

Oly gyönyörűek mindig

a lassú csókok,

az érintések, amikkel

lágyan felfedezni véllek.

Gyönyörű mindig, ahogy

magamban látlak téged.

Ezt is elviszem

örökül belőled.

És örökké gyönyörűen őrzöm

azt a lelket és szívet

ami ott dobog benned.

 

Oly gyönyörűek mindig

a múló pillanatok.

Azok, amiket átélek veled.

Gyönyörűek az egyetértések

és a tévedések.

Gyönyörű mindig,

amikor valahová megyünk.

És gyönyörű az is,

ha csak egymás mellett ülünk.

Gyönyörű az együtt

és gyönyörű mindig a merünk.

 

Oly gyönyörűek mindig

az apró életek.

Minden, amit adhatok neked.

Az idő, a célok, a becsület.

Minden gyönyörű, amit veled teremthetek.

Csak hagyd nekem,

hogy átvezesselek

kézen fogva egy gyönyörű,

mindig gyönyörű életen.

 

Oly gyönyörűek mindig

a csendes nyugalmak.

Gyönyörű így lenni ketten

szorosan összebújva.

És gyönyörű lehunyni a szemünk.

Gyönyörű, hogy a végén

mindig megérkezünk.

Gyönyörű a hely, ahol megpihenhetünk.

És a gyönyörű végben talál meg

a gyönyörű Halál

mindig, mindenestül…

 

Holecz Vivien

Fotó: Setzka Dávid

Életfeladat

Életfeladat – gondolkodtál rajta ezer éjen

Vajon van-e?

Hát mi az, amihez értesz? Miért lehetsz itt?

Miért te vagy az a kiváltságos, aki ezt az életet kapta?

Amit a kelleténél jobban is megbecsülhetnél.

Mi az, amihez értesz?

 

Szeretni tudsz, talán

Biztos vannak olyanok, akik ezt kétségbe vonnák

Akik szívét összetörted vagy elhagytad a kisvasútnál

Akinek nem tudtad teljesíteni a vágyait és ezért mást kellett választania

Akinek nem adtad oda időben a leckét, ezért megbukott a vizsgán

Akivel lemondtad a találkozót és ezért egyedül kellett töltenie az estét

Önmagával randevúzva

Ölelni tudsz, talán

Kivéve amikor a négyeshatoshoz futottál azelől, aki megérinteni szeretett volna

Csókolni tudsz, talán

Csak nem azt, akit kellene vagy nem úgy, ahogy ő szeretné

Segíteni tudsz, talán

Csak nem annak, akinek szüksége van rá

Csak nem akkor, amikor történik, hanem egy hét múlva

 

Nem tudsz varrni, sem számolni, sem írni

Nincs különösebb tehetséged, amivel szórakoztathatod az embereket

Még önéletrajzod sincs

Nem tudod árulni a festményeidet, eladni a gyümölcseidet

Elvégeztél egy tanfolyamot, de ott sem voltál osztályelső

Lehetnél talán menedék, de a személyiségtípusod nem megfelelő hozzá

 

Szeretni tudsz, talán

De az mire elég?

Megéltek-e belőlem?

Túl közel

Túl távol

Sírni is tudsz, talán

De nem parancsszóra, hanem egy mondat miatt

Tudsz nevetni is, csak nem azon, ami igazán vicces

 

Nem volt feladatod, így kerestél magadnak

Engem fogsz szeretni

Még kéne egy mondat

 

 

 

 

Imre Dóra