Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Brunner Tamás – Délután recitativo

Képzeljük el, hogy egy tükör előtt állunk, majd fogjuk meg óvatosan a tükör négy sarkát és hajlítsuk magunk felé mindaddig amíg egy gömbbé nem válik, aminek a közepében vagyunk. Képzeljük el hogy van benn világosság és látjuk magunkat a tükörben, ahogy a falhoz nyilván az ujjunk végtelenül nagyra nő, míg a háttérben maradó testünk összezsugorodik hangya méretűre. Képzeljük el, hogy a hátunk mögé is belátunk a gömbölyű – homorú – tükör segítségével, és egyszerre látjuk egy felületről önmagunkat elölről és hátulról. Most képzeljük el, hogy van nálunk egy másik tükör, egy gömbtükör , egy tükör felületű kis labda amelyet a kezünkbe fogunk, és helyezzük el ezt a tükröt önmagunk és a nagy gömb-tükör közé, úgy hogy egyszerre lássunk önmagunkat benne és a szemben lévő falon, egyidejűleg önmagunk hátát a szemben lévő falon, valamint a kezünkben lévő kis labda tőlünk távolabb eső oldalán ugyancsak a nagy tükörben. Képzeljük el, hogy nem vagyunk ebben a gömbben egyedül. Határozzuk meg a velünk lévő más személyek helyét a gömbön belül, majd képzeljük el, hogy minden személy kezében hasonló kisebb nagyobb tükör-labda van, amelyben mindaz az látszik amit az imént felsoroltam, természetesen mi magunk is. Mennyire érezzük magunkat elveszettnek, amikor azt tapasztaljuk, hogy ha elindulunk bármely irányba az a különböző nézőpontokból egyszerre látszik előre és hátra történő mozgásnak, valamint jobbra és balra valamint le és fel irányú mozgásnak. Mennyivel érezzük elveszettebbnek mint a világmindenség fekete ege előtt?

Fotó: Imre Dóra

Brunner Tamás – Egy délután

A barna-vörös tollú tyúk ott feküdt összekötözött lábakkal a ház mellett a porban. Irén a konyhában állt, egy kést vett elő, szokásosan a hüvelykujjával megpróbálta az élét, megfelelőnek találta, az asztalra tette. Kicsit tanakodott, vigyen-e tányért a vérnek, de úgy döntött, ma nem fogja fel és süti meg, bár szerette a hagymás vért, de sok ennivaló volt a hűtőben, azt kell előbb megenni. Csengett a mobilja, felvette.

– Szia, vagyok, mondjad. A vállával a füléhez szorította a telefonját, egy pillantást vetett a forrásnak induló vízre a tűzhelyen. Minden rendben, itt a vájdling, a kés, az újságpapír a tollakhoz, a kisebb tál a húsnak. – Igen, jaj de aranyos lehet. Képzeld, a miénknek csak egy foga van most elől, a többi kiesett. Igen, szeptemberben, igen. Jól vannak, igen, mit mondjak, rendesek. És a tiéd?  – Amíg a válaszra vár, a tyúkhoz lépett, felvette a földről, hátrahajtotta a fejét, megszorította és néhány gyors vágással elmetszette a torkát. A madár próbált menekülni, de Irén erősen fogta. A vért a földre engedte. Mikor lefolyt az utolsó csepp is, a tyúkot a járdára, a kőre tette, bement a konyhába. – Nem, nem kéttannyelvű, felénk nincs olyan. A tiétek igen…tudom, hogy jövőre, de akkor igen? Nem lesz egyszerű a városba vinni minden reggel, gondolod, az Imre bírja majd? Hát nem nagyon tehet mást, az igaz. – A konyhából kihozta a hokedlit, rátette a vájdlingot, a tyúkot beletette az edénybe. Bement és kihozta a forró vizet és leforrázta az állatot. – Hát nem is tudom, nem költ egy kicsit sokat? – Megfogta a tyúkot a lábainál fogva, felemelte és gyors határozott mozdulatokkal kopasztani kezdte. Megpucolta, gyorsan végzett, sokszor csinálta már. Kezet mosott.   A tollat a hokedlire, az újságpapírra dobta. Megfogta a tyúkot a nyakánál, feltartotta, megforgatta, megnézte, hol lehet még rajta toll. – Hát nem is tudom, megvagyok, nem kell semmi. Mikor jöttök majd el erre, már régen voltatok. Igen tudom, hát nekem se könnyű a kórházban. Tudom persze, nem könnyű neked se. – Csengettek. Megtörölte a kezét a köpenyébe és a kertkapuhoz ment. A postás volt, az anyja nyugdíját hozta, még mindig idehozza, bár az anyja a rehabilitáción van két hónapja, amióta sztrókja volt. Ki tudja, ki jön-e még valaha. – Persze, tudom, megértem, neki se egyszerű. Te most a múltkor voltam benn a boltban és láttam egy anyagot, gondoltam is rád, hogy az jó lenne neked. Olyan sárgás volt, napsárga, na, és nem volt tiszta nylon. Gondoltam, veszek neked. – Közben elvette a pénzt, az aprót a postásnak adta, majd kis gondolkodás után megtoldotta egy ezressel. Végső soron nem kellene ide kijárnia, meg ha szólna a központban, lehet nem is hozhatná ki a pénzt. Intett, majd bement. Még nedves volt a keze a tolltépés után, a pénzt ledobta a konyhaasztalra. Fogta a kést és kiment, hogy fojtassa a munkát. A kis edénybe vizet töltött, a vájdlingból kivette az állatot. Felvágta a kloáka körül és egy mozdulattal kirántotta a belsőségeket. – Jó, hát nem kötelező, csak gondoltam. Én nem veszek semmit, kinek öltözzem. Nem azt mondtam, jó, hát, ha mindent félreértesz. Tudom én, hogy nem csalnád meg az urad. Tényleg, ott van még? Megvan az a hülye főnöke? Már nem? Hát? Hova lett? Amikor valamit csinálnia kellett, kérdezett és hallgatta mit mond a másik. A beleket ledobta a földre, ahová a vért engedte, a májat, szívet, zúzát külön vette, a zúzát kettévágta, kifordította, a vájdlingban a nagyját kimosta. Még tojás is volt a tyúk hasában. Jó lesz süteménybe holnap. Úgyis jönnek a Jutkáék. A tyúkot is nekik vágta. –   Na jó, akkor rendben vannak a dolgai? Nem, nem célzok semmire. A tyúkot feldarabolta,  a combokat egyben tartotta meg, a kaparókat levágta, a karmokat leszedte róla, a pikkelyeket lekaparta. – Na, jól van, majd beszélünk, menjél akkor,  szervusz mindenkinek. Jók legyetek. – Az edényben megmosta a felbontott részeket: melle, háta, szárnya, rendben. Még kitépett egy-két beleszakadt tokot, végső igazításként, már már feleslegesen. A vizet kilöttyentette, előtte megforgatta, hogy mozgásba jöjjön és kivigyen az edényből minden piszkot, tollat, maradékot. Az újságpapírt összegyűrte a vizes tollal és kidobta a kukába. Amikor visszaért, elhessentette a gyülekező legyeket a hús felül, bevitte, majd a konyhában letakarta az edényt egy tiszta konyharuhával és betette a hűtőbe.

 

Majd később szétosztja, combja, melle a gyerekeknek, a háta neki, meg a kaparó, nem érezte áldozatnak, ez mindig így volt, gyerekként ő kapta a combot, most az unoka kapja. Délutánra várat a szertőjét. Sose mondta másként, sose gondolt a férfira másként.  A hűtőben volt még tegnapi pörkölt egy kis nokedli, kovászos uborka. Volt disznósajt és két sör. Ez jó lesz. Délután öt felé járt már az idő. Rövidesen itt a busz.

 

 

Fotó: Imre Dóra

Brunner Tamás – HÉV

Utazom, HÉV- en írok. Rengeteg agyalágyult beszélgetést és fél beszélgetést hallok. Én egyedül utazom így magamban beszélek. Ok. Minden harmadik ember eszik és minden negyedik középkorú férfi olcsó sört iszik – ez esetben hány éves a kapitány? –  bárhol villamoson, buszon, a dobozt leteszi a lábához, magára hagyja és ott guringázik.

Utazom, nézem a feliratokat a villamos ablakából gyorsan eltűnőben, kuszán, az észlelés határán: sírbolt, mi? Mit árulnak itt, sírt? Sír, ok, sí, fú, tovább utazom.

Bemondták átszállhatnak a hányol-cas HÉV-re, mi? De miért hányol-cas? Haza, haza! Csütörtökön délig mondhatni pozitív személyiség vagyok. Mondhatni. De nem.

 

Hazaértem, és átgondoltam. Nem nagyon ülepedik, a villamoson – mások által – evett fokhagymás lángos átható illatát a Bosnyákról magammal hoztam végig. A járatokon, utcákon menő emberek öregek, elsősorban öregek. Hacsak éppen nem kapod el azt a félórát amikor a középiskolások hazahömpölyögnek. Belegondoltam, és én sem javítottam érzékelhető módon az átlagéletkort. Öregek, betegek és főként nők. Érdekes ez, kezdetben amikor az ember már érzi, hogy nem annyira, de azért még igyekszik, hányavetin hetykén lépked, hátha látják. Amikor már látszik az arcán a félelem a mozgó lépcső alján, na az már a következő szakasz, az már valódi félelem az öregségtől.

Akiket ma láttam, túl vannak ezen, arcukon a semmi ül, közöny, magány, és már nem félnek. Eszegetnek, mentegetnek. És főleg nők, a férfiak már nincsenek ott. Megszálljak a villamost, állnak türelmesen végtelen sokáig bírnak így állni, kapaszkodva, üres szemmel, kezük a kocsi fogantyúján. Hová mennek? Kinek viszik, amit visznek. mennyit alkudtak és mennyivel csapták be őket a piacon.

Ha bottal vagy kettőt érsz, ha kézikocsival, akkor hármat. Jó, hát mind megöregszünk.

 

A mozgólépcsőt nem bírom megszokni, az a „sztrók”, ott állsz egyes sorban jobbra igazodva, és menegetsz, lassan csúsztatva a lábad a kövön. Ha egymás mellett lépsz fel, kétszer olyan gyorsan visz fel, de nem. Mondjuk akkor lemaradnál a sportélményről, ahogyan felfuthatsz a magaslépcsőn hat emeletet, és velem együtt késheted le a hányolcas vagy a nyavalya tudja hanyas hévet. Ez rontja az önbizalmat, de növeli a küzdőszellemet.

Aha, sem bottal, sem kocsival nem megy ez. Egy vak néni megfogja a karom, menjünk! Megyünk, mondom: mindjárt indul a HÉV – Fussunk- mondja és magával ragad.

 

A HÉV-en egy jégcsákányszerű hang végig mondja milyen jó fej ő, csütörtök délig pozitív, és csodálja a vele szemben ülőt, hogy az még képes mosolyogni pénteken. Én már nem. Egy valaki behunyt szemmel átszellemülten méri saját pulzusát. Mind meghalunk.

 

Utazom HÉV- en írok, levelet magamnak, majd otthon elolvasom. Rengeteg agyalágyult beszélgetést és fél beszélgetést hallok. Én egyedül utazom így magamban beszélek.

Szerelmes levelek

Őszi kérdőívünk a szakításról, az elmúlt párkapcsolatról, a végetért párkapcsolatokról szólt, amit 239 fő töltött ki. Kitöltők további statisztikai adatai a cikk végén találhatóak.

Hányszor volt szerelmes életében?

Kitöltőink átlagban 3,5x voltak szerelmesek. De természetesen voltak kiurgó értékek. Voltak olyan válaszadók, akik 20x, 9x, számtalanszor, folyamatosan vagy soha nem voltak még szerelmesek és olyanok is, akiknek csak plátói szerelemben volt részük.

Hány párkapcsolata volt?

Kitöltőink átlagban 4-6 kapcsolatban vettek részt. Azonban volt aki, 10, 30, 50, 80 emberrel is romantikus kapcsolatot ápolt.

Milyen hosszúak voltak a párkapcsolatai általában? (évben mérve)

Nos, hogy meddig tartanak a párkapcsolatok? Kutatásunk alapján átlagban 3,5 évig.  De itt is sokan büszkélkedhetnek sokkal tartósabb kapcsolatokkal. Van, aki a 29. vagy akár a 40. évfordulót is ünnepelheti a párjával.

Hányszor szakítottak Önnel?

Átlagban 1,5x szakítottak kitöltőinkkel, de volt olyan is, akit nem vállalt fel a párja, így tanácstalan a szakításai ügyét illetően.

Hányszor szakította meg Ön a párkapcsolatát?

Kitöltőink kétszer annyiszor szakítottak már másokkal, minthogy velük szakítottak volna. Itt az átlag 3 alkalom. De természetesen volt olyan, aki 27x, 58x, vagy akár 80x is megszakította a párkapcsolatait.

Mi volt a legfurcsább, legbántóbb, legérdekesebb vagy legviccesebb dolog, amit a szakításnál mondtak Önnek?

„Nekem ez túl gyors, hogy a szüleiddel ebédeljünk.”

„Túl kedves vagyok.”

 “Túl sokat sírsz, túl érzékeny vagy!”

„Nem igazán vagy már az esetem.”

„Első párkapcsolatomban a szakításunk napján a horoszkópom pont azt írta, hogy ma véget érhet egy régi kapcsolat. Se az akkori párom, se én nem hittünk a horoszkópokban, de vicces pillanat volt, amikor nem engedte, hogy szakítsak, nehogy igaza legyen a „csillagok állásának”. Természetesen csak vicces megjegyzés volt, végül jó kapcsolatban, de még aznap elváltak útjaink.”

„Olyan, mintha egy idegent csókolnék meg, amikor megcsókollak téged.”

„Jobbat erdemelsz”

„Nincs már kedvem hozzád!”

„Ha lefogysz újra szeretni foglak.”

„Örökké egyedül maradsz.”

„Egyedül maradsz!”

„Azért szakított velem a srác, mert nekem nem lehet hazudni!”

„Ha rám néz, csak ürességet érez.”

„Nem a te hibád, de valahogy mégis.”

„Szép vagy, de üres.”

„Nem tudja kezelni a szorongásaimat és inkább elhagy.”Soha de soha nem engedlek el, nem fogsz szabadulni tőlem ebben az életben.”Ne haragudj anyukám, nem akarlak többet látni.”Miért nem érted meg, hogy milyen nehéz nekem két nő között őrlődni?”Te egy Lamborgini vagy, míg más nők Ladák, de attól még nem vagyok szerelmes beléd.”Az extrém külsőm miatt nem szerené folytatni a kapcsolatot.”

„Azért jöttem veled össze, mert megsajnáltalak.”

„A vallásom nem engedi, hogy tovább maradjunk együtt.”

„Nem volt semmi, csak többé nem jelentkezett.”

“Igazából nem is tetszik a személyiséged.”

„Attól még aludhatok nálatok?”

„Ebben a fél órában szerettem ki belőled.”

„El akarok válni, kerül, amibe kerül.”

„Félek apádtól.”

„Te vagy életem legnagyobb csalódása és hibája.”

Hegyiné 2003-ban megállapított a párok közötti konfliktusok főbb típpusait. Az első a jövelem miatt konfliktusok, a második a szexuális problémák, a harmadik  a gyermek okozta viták. Utána kötkezik csupán a barátok és a házasság összehangolásából való vita, az anyós-após probléma,  a szabadidőn való veszekedés, az alkoholizmus és az utolsó a tovatűnt szerelem. Mintánkban azonban a sorrend kicsit más.

Ha szakításra került sor, mi volt a kiváltó indok?

A szakítás oka a legtöbb esetben az elmúlt érzelmek, a távolság és az egymásra fordított idő hiánya voltak.  A harmadik fél megjelenése és az eltérő személyiségjegyek volt a második kiváltó indok. A harmadik ot a túlzott féltékenység volt, valamint az, hogy még élni szeretnének.  Ezeken kívüli okok: veszekedések, fontosabb a család vagy a hobbi, alkohol, fizikai erőszak, hazugság. Volt olyan eset is, amikor azért lett vége, mert az egyik fél nem vált vagy éppen másokat hordott fel a lakására. Egy-egy esetben pedig anyagi okok is megjelentek és hirtelen haláleset is történt. Valamint olyan válaszok is érkeztek, hogy a pontos okot soha nem tudták meg.”A válóperek nagy részét a nők kezdeményezik, az arány országonként, megyénként változhat. A romániai Szatmár megyében, 2011-es adatokat összesítve, két fő válóok tűnik ki: az alkoholizmusból eredő problémák, valamint a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, amely legtöbbször akkor következik be, ha az egyik fél külföldön dolgozik huzamosabb ideig (forrás: szatmar.ro).”

Mi volt a legszebb, legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?

A kitöltők többségének (107 fő) az volt a legmeghatóbb, ha az érzelmeiről biztosították őket, ezekívül a második helyen a hosszú távú tervek voltak (52 fő) , a harmadik helyen pedig a belső  (12 fő) és külső (11 fő) tulajdonságok dicsérete helyezkedik el. Ezen kívül megemlítették még a szavakon kívül a tettek fontosságát is.

„Amikor gimis éveim 2 nagy  szerelme 20 év után azt mondta, mégis te voltál az igazi….”

„Veled szeretnék megöregedni.”

„Azért szeretlek, mert ilyen vagy.”

„Nem fura vagy, hanem különleges.”

„Elindíthatjuk az örökbefogadást.”

„Nem mondat volt. Érintés…”

„Leszel a feleségem?”

„Te vagy a jövőm”

„Egyfolytában iszom minden szavad vagy  8 hónapja rózsaszin ködben vagyok miattad.”

„Soha senkivel nem voltam még ennyire boldog mint veled.”

„Szerelmes vagyok a mosolyodba.”

„Igen, leszek a feleséged!”

„Te jelented nekem a világot!”

„Jobb emberré tettél.”

„Két dolgot nem bántam meg az életemet, a kutyámat, és téged.”

„Annyira szeretlek, hogy a csillagokat is lehoznám az égről.”

„Csoda vagy!”

„Csak miattad költöznék haza Magyarországra.”

„Egyszer egy ilyen helyen szeretnék élni veled.”

„Megérdemled hogy végre boldog legyél.”

“Most már itt vagyok én, és vigyázok rád.”

“Nem tudlak megunni.”

“Nem akarom hogy másé legyél!, csak az enyém vagy.”

„Elismerem, hogy igazad van (hosszú vita után).”

„Én nem hittem a házasságban,de téged feleségül akarlak venni. Ez egy kisiklott jegyesség után először ijesztő volt,de aztán rájöttem,hogy ez egy nagyon szép vallomás.”

„Gyönyörű vagy.”

„Számítasz – de barát mondta.”

„A férjem minden bókja az!”

„Hozzám tartozol!”

„Szerencsés a párom… (A harmadik fél mondta, akibe szerelmes voltam).”

„39 fokos lázam volt, ágyban haldokoltam, mikor azt mondta: még így is olyan gyönyörű vagy!”

„Érted élek”

„Te vagy a mindenem.”

“Rád megéri várni.”

„Te vagy az életem legszebb ajándéka.”

„Mióta nem vagy csúnya?”

„Az hogy reggel én jutok eszébe először, egész nap én járok a fejében és hogy este lefekvés él is rám gondol.”

„Az elkötelezett odatartozás, a szeretet, az egymásra figyelő segítőkészség, a felelősségvállalás, az örülni tudás, a boldogító párkapcsolatok és szeretetkötelékek lélekápoló erői, a hála, a megköszönni tudás és a megbocsátás megannyi erő, amelyek által megújulhat az életérzésünk, javulhat az egészségünk. (Bagdy–Gutman, 2010).”

 
Nem szerinti eloszlás
Kor szerinti eloszlás
Családi állapot szerinti eloszlás

Nézzünk egy kis statiszikát…

Minél többször voltak szerelmesek kitöltőink, annál többször voltak párkapcsolatban és annál többször szakítottak is velük.  Minél inkább a hosszabb időt töltöttek párkapcsolatban, annál kevesebbszer szakították meg azokat.

Korosztályt tekintve a 36-45 és a 46-55 évesek voltak a legtöbbször szerelmesek (átlaguk 4 alkalom). Legkevesebbszer pedig a 18-25 és a 65 felettiek.

A párkapcsolatok számát tekintve a 36-45 és 26-35 évesek mutatják a legmagasabb értéket.

A leghosszabb párkapcsolatai a 65 év felettieknek, valamint a 46-55 év közöttieknek voltak (átlagban 17-16 év).

A legkevesebbszer az 56-65 év közöttiekkel szakítottak, legtöbbször pedig 36-45 év közöttiekkel.

A nemek különbségeit tekintve, a legtöbb férfi kitöltő a mintában egyedülálló, a legtöbb nő pedig párkapcsolatban.

Folytatás következik