kortars Archives - teltház

Kemény Judit – Kötődés

Az utca sötét volt és mocskos. Lassan lépdelt a csúszós köveken, miközben félig üres sörös dobozokat kergetett a szél. Érezte, ez az utolsó hajnal, amikor egyedül lehet a gondolataival, holnapra minden megváltozik. Titkon azt kívánta, hogy sose keljen fel a nap. Mintha ragaszkodott volna ehhez a káoszszerű rendhez, a huzatos hajnal előtti csendhez. Túlságosan hozzászokott a magányhoz, ahhoz hogy mindent maga döntsön el. Egyedül kellett megküzdenie mindennel, az örömmel és a fájdalommal, az éhséggel és a szomjúsággal, a rettegéssel és a közönnyel. Nem tudta milyen az, ha szól hozzá valaki, milyen érzés megérinteni a másik arcát, szemébe nézni, lesni a …

Novella

Könyvek II.

Több könyvet olvastam mostanában amik a kilencvenes évek előtt íródtak, olykor jóval előtte, még az ötvenes, hatvanas években – amikor még a modern olasz irodalom , modern volt, ez a hatvanas évek éppen. Szépirodalmat, tudományos fantasztikus irodalmat , krimit és kalandregényt , drámát és novellákat. Nem válogattam össze őket semmi szempont alapján, csak olvastam ahogyan elém kerültek a könyvtárban vagy az otthoni könyvespolcról. Az általam ismert és olvasott könyvek sora egyszerre felkeltette azt az érdeklődésemet, hogy olvassak mást, kortársat, magyar és európait – az amerikaiakkal még nem próbálkozom, arra még várni kell, amíg eljutok odáig, bár krimit, illetve azt, amint …

vers

Holecz Vivien – Az első szerelmem

Az első szerelmem egy fiú volt, aki szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott. Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt. Emlékszem, amikor elkéstem az első randinkról és ő azt mondta, megvár, és csak mosolygott és hogy odaadta a kóláját, amikor az enyém már elfogyott. Emlékszem, megkérdeztem, biztos odaadja – e. Veszek neki másikat, hogyha az kell. Ő erre felnevetett, hogy ne vicceljek, csak hagyjam, hogy ő kedvezzen nekem. Azt gondoltam, az ő itala az övé, sőt, ha kérné neki jó szívvel adnék még, de azért mosolyogtam, mert nagyon jól esett. A szeretet sokszor a kis gesztusokban mutatkozik …

Novella

Villax Richárd – A két madár

Városnak csúfolták a helyet, ahol Timofán az anyjával élt. Valójában maradt az az évszázados falucska, amilyen mindig is volt. Timofánék a falu…azaz a kisváros szélén laktak a szinte állandósult sártenger közepén, egy vályogházban. Jobbára kukoricát termesztettek a ház melletti kis földjükön… …na jó, az a föld inkább volt a hitelező banké, mint az övék. Nem bizonyult elégnek fizetni a napszámosokat, Timofánnak be is kellett állni közéjük kőkemény munkára. A fiúnak egyetlen vigasz adódott: esténként, holt fáradtan, festegetett pár négyzetméteres szobácskájában. Anyja néha rosszallóan nyilvánult meg a „haszontalanul töltött időről”, és a festékekre, vászonokra, ecsetre, állványra kiadott kisebb összegekről. Nehezen értette …

vers

Gyönyörű mese

Arra kértél, hogy meséljek, de akkor most maradj csendben, mint mezítelen talpak alatt a réti lágy füvek. És csak nézz körül, figyelj; friss levelek őrzik a Föld hajába font harmatcseppeket. Mint a szellő, úgy suhanj velem. Szabadon nevetve, fogd meg a kezem, szorítsd meg. És csak azt a lányt, csak azt keresd, aki mindig szívéből nevetve megy veled. Sohase engedd, úgy öleld. Sohase bánd meg, úgy szeresd. Hallgasd, ahogy megosztom veled gyönyörű szép mesébe rejtve el a Halált és az Életet. Oly gyönyörűek mindig az elsuttogott szavak. Gyönyörű a kérlek, a köszönöm és bocsánat. Gyönyörű a hiszek. Gyönyörű …