irodalmi folyóirat

Megjelenítés: 1 -4 / 4 eredmények
vers

Elment a kedves

Elment a kedves. El a házból, El a szobából, El az ágyból,El karjaimból.  Itt maradt a lég,Mit áldott illata beleng, Mit szívok esztelen, ,,még! ”Ebből sosem elég nekem. Epekedve várom, Hogy újra lássam, Fájón vacogok nélküle, S sírok, de oly halkan, Mint párját vesztett fülemüle.  Franc Prox

Novella

Engedd el a kötelet

Mindent, amit akartam Nem tudtam megfogni Elejtettem, mert nem szorítottam Bizonytalan voltam Biztosan tovább kellett volna tartani A szívem szerette volna Csak a karjaim nem bírták Ha tovàbb tartom, akkor megtarthatok mindent, amit szeretnék Ha elejtem, annak következmènye van A kéz megkönnyebbül A szív kicsit összetörik Ingadozàs Néha nehezebb Néha észre sem veszem, hogy tartom, annyira megszoktam a súlyát Nèha ledobnám, még akkoris ha könnyű Már csak egy picit kell várnom Talàn lassan már elég lesz Kívülállók végignézik a folyamatot Van, aki nem érti, hogy miért is tartom a karjaimban Hiszen bármikor letehetnèm Erre van a szabad akarat Vagy csak …

vers

Mezítláb a homokban

Mezítláb a homokban Egy kényszerű lépés a királydinnyén Egy sasszé balra, egy sasszé jobbra Egy Hohenzollern veszett el ebben a mozdulatban, Irén Egy Hohenzollern Két éve nem jártam már meztéláb Senki nyomába nem léptem Nyomot sem hagytam Nem volt szép gesztusom sem, Irén nem volt ilyen A templomi üveg nem fogja meg a fényt de a meleget igen Kékre festi és fázom ott, ahogyan nézem A kékbe öltözött angyalkákat az ablakon ki tudja , ki tudja Irén? Ki tudhatja Mikor lépek megint mezítláb homokba dinnyébe nyomokba Ki tudja? Brunner Tamás

vers

Könczöl Mária – Miénk

Kezdetektől miénk volt a fény,a bizonyosság; a kétely más tájra költözött,befont, körülölelt minket az ég,s mi szálltunk elszürkült életek fölött Miénk lett az élet, miénk a reménység,kezünkben melengettük az egész világot.Nekünk teltek percek,a mindenség ránk szabta gyönyörét, feltétlen szerelmünkbenegymáshoz símulva végtelen a mámor. Remegő testünkön a szerelem a mákony.Miénk volt éjszaka, mit elvettünk reggel is.Érzelmünk elvarázsolt, vágyunk röpített héthatáron,s nehezen hittük, hogy csalfa is tud lenni.Hogy megtagadhat százszor,ha nem szeretünk így mindig.  Miénk, kezdetektől miénk volt a lét,játszotta velünk tünde játékát,megfogott és megtartott az égfelett, míg meg nem tagadta tőlünk mámorát. Talmi álmok, csöppnyi ígéretekhitették velünk, itt a végtelenség.Megálmodni sem kell, csak elvenni, mert együtt élni …