Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Eliza B. – Szerelem

Lelkem őrült örvényben fulladozik,

Magával ránt, s nem ereszt a gyötrés,

Odataszajt, hol a kín lakozik,

Mélybe, hol már nem enyém a döntés.

Szabadulnék e delejezés alól,

Míg cafat-énem börtönében sikolt,

Állj! Ne tovább! Ez így nem lehet való,

Kell a tűz, mely minden vizet kiolt?

Szerelem ez, vagy mocskos lélekjáték?

Enyém az örökkévalóság? Hát lássék!

Rajtavesztek, vagy mit nyerek, ajándék?

Rivall az elme, kéjjel táncol a szív,

Meg se hallod, ha a valóság hív,

Eltemet egy érzés, őröl, beterít.

Eliza B

Fotó: Imre Dóra

Pipacsmező

Pipacsmező

 

Az egész egy álom

Sokszor bőrönddel kell utazni

Egyik pillanatban a pipacsmezőket nézed 

Majd lehunyod a szemed, s mikor újra a pipacsokat keresnéd

Már nincsenek ott, eltűntek

 

Csak egy pillanatra üljünk le nézni a pipacsokat

Csak két sóhajtással több időt kérek az elengedéshez

Egy naplementényit a mindig úton levésből

Egy olyan világról szeretném leválasztani magam, aminek sose voltam a része

 

Csak egy picivel legyél türelmesebb

A következő megállónál minden rendben lesz

Hozod a bőröndömet, amíg átmegyek a zöld lámpán

A vonatnál vársz, amikor megérkezek

Tudom, hogy nem kísérhetsz el a tenger mélyére

De ha csak egy kicsivel tovább ölelnél, az életmentő lehetne

 

Nem sajátítottam el a megérkezés képességét

A nap süt, a pipacsok virágoznak

Csak én megyek el mindig mellettük

Amit tegnap biztosnak hittem, ma elvitte a víz

Csak egy kicsivel többet evezni veled a hajóban, mielőtt rájössz, hogy a szárazföldet szeretnéd felfedezni

 

Az egész egy álom

Sokszor bőrönddel kell utazni

Egyik pillanatban a pipacsmezőket nézed 

Majd lehunyod a szemed, s mikor újra a pipacsokat keresnéd

Már nincsenek ott, eltűntél, eltűntem 

 

Imre Dóra

Szentjánosbogarak

Pici várban, pici házban

Egy kisleányka lakik

Sok kis gömbben pici fények

Őrzik este álmait

 

Lassan mozog, szíve nehéz

Világít a rózsaszín

Sugarai még játszanak

Hajnal előtt falain

 

Éjféltájban látogatják

Kettő-három árnyalak

Nem tud futni, hisz álmodik

Odalent a vár alatt

 

Sok pici fény körbeveszi

Mint szentjánosbogarak

Próbálkoznak megvédeni

Fonnak köré fonalat

 

A lány álmában felhőn ülve

Lóbálja a lábait

Nem észleli maga körül

Nyüzsgő kisbarátait

 

Ha a kisfények eltűnnek

A lány hirtelen felriad

Nem is tudja hova került

A félelem elragad

 

Nézeget és virágot szed

Hogy elteljen az idő

Álmaitól reméli

A nyugalom visszajő

 

Aztán alszik, s nagyon boldog

A pici fény az őrködő

De egy este egy viharban

Pislákolni kezdett ő

 

Szépen lassan aludtak ki

Féltették a kisleányt

Mi lesz vele, ha nem védik

Álma szenved-e hiányt

 

Imre Dóra