Lehet-e több embert szeretni – avagy mi az a poliamoria?

Rosencrantz: Hogy kezdjük?

Guildenstern: Hát nem tudom, mi van meg belőle?

Rosencrantz: Nehéz meghatározni a poliamoria fogalmát. Talán újkeletű és kevéssé kutatott terület, talán évezredek óta velünk van, csak senki nem nevezte nevén. Az biztos, hogy többszerelműséget jelent. Vajon létezhet ilyen?

Guildenstern: Tőlem kérdi? Én egyszer voltam szerelmes életemben.

Egyszerre több személyt hasonló módon szeretni? Ez volna? Nem a szexualitás, hanem a pillangó a gyomorban érzés?

Rosencrantz: Nem tévesztendő össze a poliszexualitással, sem a nyitott kapcsolatokkal.

Guildenstern: Mi a különbség?

Rosencrantz: A többszerelműséget etikus vagy felelős nonmonogámiának nevezik, azaz minden félnek tudomása van róla és hozzájárul a kapcsolathoz.

Guildenstern: Kifejtené?

Rosencrantz: Ami főként megkülönbözteti a poligám kultúráktól, hogy az őszinteséget és a nyitottságot hirdetik. A házasság itt nem előfeltétel, mint a többnejű vagy többférjű társadalmakban. Szabadon mozoghatnak a felek és nincs hierarchia. Egyes felmérések szerint Amerikában 2009-ben már több, mint 500.000 ilyen kapcsolat létezett.

Guildenstern: Jó, aki benne van jellemzően párok, házaspárok vagy inkább egy pár és egy külső személy. Van erre szabály?

Rosencrantz: A különböző cikkek szerint általában párok és egy vagy több külső személy intim jellegű kapcsolata, ami nem korlátozódik csupán a szexualitásra.

Valóban szerelem van benne, ezért is a végtelen szív a jelképük.

Guildenstern: Mondjuk a nő szerelmes a férjébe, – párjába – és szerelmes egyidejűleg egy másik férfiba?

Rosencrantz: Igen, valami olyasmi. Hiszen minden szerelem más és más. Ahogy minden emberi kapcsolatunk egyedi és megismételhetetlen.

Guildenstern: De vajon a házasság nem gát? Úgy értem vannak morális kötelezettségek. Ezek beteljesedő szerelmek?

Rosencrantz: Hát ők máshogy értelmezik a morális dolgokat, normákat. Tágabb értelemben használják a hűség fogalmát. A poliamoristák visszautasítják azt a nézetet, hogy szexuális és párkapcsolati kizárólagosság szükséges a mély és hosszútávú szerelemhez. A szex itt nem elsődleges szempont, mint a nyitott kapcsolatokban általában.

Guildenstern: Igen, ez érdekes. Menjünk tovább ezen a gondolatmeneten.

Rosencrantz: Vajon az ember ösztönösen monogám-e vagy csak a társadalmi együttélés és gazdálkodás céljából alakult így a társas együttélési formánk?

Guildenstern: Az ember nem monogám, kifejezetten nem az – a monogámiai a kultúra része és azért is került mondjuk általános elfogadásra, hogy ne öljük meg egymást állandóan – már Biblia is ír erről – nyilván azt is próbálja kiküszöbölni, hogy a békétlenség mindig része legyen a társadalomnak.

Rosencrantz: Különböző szeretetek vannak. De ha több embert is szeretünk az nem veszi el a “helyet” a szívünkben a másik elől és nem szorul valaki a perifériára?

Guildenstern: A férfiak nehezen bírják ezt. Bár nem monogámok.

Rosencrantz: Akkor vajon a nőkben alakult ki a monogám kapcsolat iránti vágy, hogy a férfi ne hagyja ott őket, például gyermeknevelés miatt?

Guildenstern: Igen ám, de „ilyen fajta” harmonikus együttállása több ember érzelmi állapotának nagyon ritka csillagállás. Nem, nők sem monogámok.

Rosencrantz: A hűség sem érzés, hanem egy döntés.

Vajon van-e olyan ember, akinek soha nem fordult meg a fejében vagy soha nem érezte azt, hogy tudna egy másik embert is nagyon szeretni a párján kívül? Ha mindenki őszintén a szívébe néz.

Guildenstern: Alighanem társadalmi közmegegyezés ez.

Rosencrantz: Azt gondolom, ha valakik megegyeznek ebben az életformában és boldogok és vállalják minden szépségét és nehézségét, akkor nem elitélendő és nem is kellene a tabu címke alatt tartani bármiféle ilyen szerelmi kapcsolatot.

Guildenstern: De más az, hogy megfordul a fejében, vagy valóban szerelmes lesz. Mondjuk a szívnek nem lehet parancsolni.

Rosencrantz: A művészetben is mennyiszer jelenik meg ez a téma… lehet-e egyszerre több embert is szeretni? Létezhet erőteljes kötődés három ember között is?

Guildenstern: Szerintem a szerelem időleges dolog, nem állandó, általában két évig tart abban az intenzitásban, amiben már vagy még szerelemnek mondjuk. Majd elmúlik. Közben kialakulhat egy másik hasonló érzés, esetleg viszonzódik, de hullámként hatolnak át egymáson.

Rosencrantz: Engem az foglalkoztat, hogy ez a birtoklás mikor alakult ki az emberben?

Guildenstern: Azonnal.

Rosencrantz: Szabadság és szerelem, a kettőnek nem kellene kizárnia egymást.

Guildenstern: Szerintem erős érzelmi viszonyokban a harmadik személy – valójában nem harmadik.

Rosencrantz: Feldmár András egyik könyvének hátlapján ez az idézet szerepel: „Szabadság és szerelem vagy szabadság vagy szerelem? Szerelem és szabadság.” Szerinte az igazi szeretet vagy az igazi szerelem növeli a szabadságot. „Tehát lehet úgy élni, hogy ne kelljen az embernek a szabadságával fizetni azért, hogy ne legyen egyedül”

Aki több embert szeret, azt olyan címkékkel bélyegzik, hogy “ez nem szerelem”, mert szerelem csak egy van. Holott talán mindenki tudja, hogy ez nincs így. Akkor ebben az álhitben szeretnénk ringatni magunkat, ami az egyetlen és örök szerelem mítosza? Miért jó ez nekünk?

Az ember szeret szépíteni, tabusítani és birtokolni “ez az enyém, az az enyém”.

Természetesen ez a létforma nem mindenkinek való. Sőt a legtöbben elítélik.

Guildenstern: De ez, hogy együttélés – ketten együtt olykor a harmadikkal megy kirándulni, vagy hárman együtt?

Rosencrantz: Azt hiszem mindkét formája létezik. Nyilván több esély van a féltékenységre meg a sértődésekre is, mint egy kétszemélyes kapcsolatban. Több olyan emberrel is beszéltem, akik négyen vagy akár hatan is ilyen kapcsolatot ápolnak. Persze ők nem élnek együtt. Sokan ilyen párt keresnek alapból maguknak, de nem találnak.

Guildenstern: Az emberi kapcsolataink a szerelemből eredő érzések valamilyen töredékei – attól erősebb vagy gyengébb a kapcsolat, hogy mennyit használunk fel a szerelemből.

Rosencrantz: Nagyon érett és erős kapcsolatok szükségesek ahhoz, hogy ez kialakulhasson a poliamoria. Talán az, hogy osztozunk egy emberen nem jelenti, hogy osztozunk a szeretetén is.Többen élnek ilyen kapcsolatban, mint gondolnánk…

Guildenstern: A szeretet nem osztható, az van, az mindig teljes.

Rosencrantz: Ebben egyetértek.

Guildenstern: Hogy van ennek vége? Ez érdekelne – feszültségekkel terhesen – vagy az egyik leválik a másikról?

Rosencrantz: A végéről még nem számolt be senki.

Guildenstern: A hippik, a szekták is hasonló módon éltek, de ott mindig volt erős szándék a nők kihasználására – használására – egészen pontosan.

Talán azért, mert a vége nem szép.

Rosencrantz: A vége talán semminek szép. Mi a szép a végben?

Guildenstern: Ha a vége nem szép, a közepe hazugság is lehet – ebben a poliamoriában – vagy éppen ellenkezőleg, nagy érzelmek nagy érzelmekkel szűnnek meg, ha nem így van nem voltak elég nagy érzelmek…

Rosencrantz: Ezzel a kockázattal együtt kell élniük. De ha valóban őszinték egymással /amit ugye hirdetnek is/, akkor talán ennek a körforgásnak soha nem lesz vége.

Tehát, Ön szerint csak fellángolások vannak ezekben a kapcsolatban?

Guildenstern: Nem, lehetnek hosszabb intenzív érzések, de a végén ugyanúgy vesztesek vannak vagy már közben is.

Sajátos, de a lányoknak nem is kell ezzel foglalkozni, ez a fiúk problémája. A lányoknak inkább kezelni kell.

Rosencrantz: Hogy érti, hogy a lányoknak kezelni kell?

Guildenstern: A lány azt mondja vége – a fiú nem veszi tudomásul és el sem fogadja, részben a birtoklási vágy miatt, részben önérzeti – mondjuk – késztetésből. Na ezt kell kezelni a lánynak.

Rosencrantz: Mit gondol Ady-Csinszka-Léda kapcsolatról? Ady szerelmes volt mindkét nőbe?

Guildenstern: Ady önmagába volt szerelmes és abba, aki belé volt szerelmes.

Rosencrantz: Tehát olyan emberek élnek poliamoriában, akik igazából nem tudnak szeretni?

Guildenstern: Dehogynem, férfi és nő között más nem is igen lehet – fentebb írtak okán sem.

Ezt nem tudom – súlyosan sérült emberek nem képesek árnyalt kapcsolatokra – azok ordítanak vagy bezárkóznak.

Rosencrantz: Akkor ezt elvethetjük.

Újabb kérdés: a szerelem és a szexualitás mindenképpen összetartozik-e? Teljesen külön lehet választani a kettőt?

Guildenstern: Szerintem nem lehet külön választani – vagy lehet, de aligha sikerül.

Rosencrantz: Lehet személyiségfüggő, hogy sérül-e valaki ezekben a kapcsolatokban vagy sem?

Guildenstern: Szerintem az emberi életnek egy célja van a szex – nyilván az utódnemzés – de az embernél ez árnyaltabb – hatalmi játékainak is remek része. De persze még ott vannak a morális fékek, kinek-kinek milyen hite vagy elképzelése szerint. Bár ez aránylag könnyen felülíródik.

Rosencrantz: Maslow ezzel vitatkozna… ugyanis a szexualitás a piramis legalján csücsül, még az önmegvalósítás és az alkotás emberi talentuma, a tetején.

Guildenstern: Ez a piramis engem nem győzött meg – kihagyva önmagából a rendszer képző elemet. Mondjuk ennyire már nem értek a témához, csak gondolkodom.

Rosencrantz: Viszont, ha az emberi lét értelme az utódnemzés, ahhoz nem kell a szerelem, csak az ösztön, ami nem humán specifikus. Igaz? Akkor nincs szükségünk valójában szerelemre? Pusztán ennyi lenne a lét? Egy ösztön? Hol van ebben az emberi?

Guildenstern: A szerelem a hormonok féktelen áramlása, ami megzavarja a józan gondolkodást?

Vagy a szerelem magasabb rendű, mert áldozatot kíván, anyagi és erőforrásbeli áldozatokat? És verseket, festményeket, zenéket szül?

Rosencrantz: A szerelem összetettebb igen, mint a másodlagos érzelmek.

Guildenstern: Miért lenne magasabb rendű? A költők mondják? Mik a másodlagos érzelmek és mik az elsődlegesek?

Rosencrantz: Vannak az alapérzelmek, amik velünk születettek (félelem, düh, öröm, meglepődés, bánat, undor). A magasabb kognitív szinten lévő érzelmek, később alakulnak ki. Ezek a másodlagos érzelmek (irigység, féltékenység stb….).

Guildenstern: Tudat kell a szerelemhez? Józan megfontolás? Vagy éppen ellenkezőleg? Na és a szeretet ugye az más tészta… az az elvesztett szerelem – az szomorú.

Rosencrantz: Nem feltétlenül. Sokféle szeretet van az emberi kapcsolatokban. Szerintem lehet differenciálni. A barátságban például nem hisz?

Guildenstern: Minden a szerelemből indul ki – abból az érzelmi készletből választunk és így kötünk erősebb vagy gyengébb kapcsolatokat – barátságokat – csak nincs meg a fő irány.

Rosencrantz: Sokan a barátságot feljebb emelik a szerelemnél.

Guildenstern: A barátságnak nem tulajdonítok annyira nagy jelentőséget.  

Rosencrantz: Nem lehet, hogy a barátság tisztább, mivel az ösztönökről leválasztva a másik ember lelkének szól?

Guildenstern: Szerintem nem, férfi nő között semmiképp, amúgy sem. Gondolja végig, másként érez-e, ha a barátja nem megy el egy megbeszélésre, találkozóra, vagy ha a szerelme?

Rosencrantz: Rossz embertől kérdezi.

Guildenstern: Szerintem azonos az érzés- csak a szerelem tovább tart és jobban fáj, a barátságnál kevésbé – de az érzés azonos.

Rosencrantz: Nekem minden ember elvesztése ugyanúgy fáj.

Guildenstern: A világ színes.

Rosencrantz: Kötődni jó dolog, de kockázatos.

Guildenstern: De még mennyire kockázatos… majdnem kiszolgáltatott érzés, ezért annyira nehéz a megélése és elveszítése.

Rosencrantz: Valóban. A részünk lesz az másik ember, azzá tesszük. Így egy részünket veszítjük el a kapcsolat megszakításnál, azért fáj annyira, mert a másik embert magunkba építettük.

Guildenstern: Lehet így is mondani… minden belőlünk fakad, a másik csak viszony, vagy felület.

Brunner Tamás – Imre Dóra