Interjú és mesék – Bombicz Judit írónővel

Bombicz Judit író vagyok. Főleg meseíró, bár a regényírásba is belekóstoltam már. Eddig két saját mesekönyvem jelent meg, az egyik (Csodák könyve) kétszer is, két különböző kiadónál. A másik mesekönyvem címe Mesék elalvás előtt. Az írás nálunk családi vonás. Két unokatestvérem is ír, emellett a lányom is örökölte az írói vénát. Jobban mondva neki inkább költői vénája van. Idén, 2021-ben készülök megjelentetni harmadik mesekönyvemet, ami remélem, még karácsony előtt sikerül. A harmadik könyv címe Mesevarázs lesz.

Jelenlegi kiadóm a NewLine Kiadó. Remélem, ez így is marad, mert úgy érzem, éppen jó helyen vagyok.

Facebook elérhetőségem – https://www.facebook.com/azirasmegmarad/

Bombicz Judit

Mi lennél, ha növény lennél?

Érdekes kérdés, mert ezen még soha nem gondolkodtam. Talán fa lennék. Olyan fa, amelyik nagyon sokáig élhet, amelyik hosszú éveken át suttoghatja meséit az erdőbe látogatóknak. Talán valamilyen fenyőfajta. Közöttük van olyan, amelyik akár többezer évig is él, ha békén hagyják.

 Melyik város lennél?

Sosem gondolkodtam még ezen sem, bár az egyik kedvenc városom Eger. Viszont a legkedvesebb helyem a Balaton környéke. Révfülöpöt bevállalnám, vagy a déli parton Fonyódot. Mindkettőt nagyon szeretem. Balatonfüred is versenybe kerülhetne, mivel szeretem a kisugárzását, az érzést, amit kelt bennem régi villáival.

 Mikor írtál először verset, mesét?

Verset 15 évesen írtam először. Mi más is lehetett volna az oka, mint egy szerelem, ami megihletett. Ezután nagyon sokáig csak verseket írtam.

A mese az érdekes, mert az első meséimet nem írtam, hanem csak elmondtam. Méghozzá a kislányomnak, gyermekkorában. Aztán ő felnőtt, elmaradtak az esti vagy délutáni mesélések, meg is feledkeztem róluk. Lányom már a tizenéves korszakának végén járt, amikor újra beléptek a mesék az életembe, de most már olyan sürgető módon, hogy muszáj volt leírnom őket. Nos, így kezdődött a meseimádó íróvá válása.

Melyik a kedves versed? Magyar vagy külföldi?

Az egyik általam legkedveltebb vers külföldi. Johann Wolfgang von Goethe verse, A tündérkirály. Elvarázsolt, megfogott, amikor először olvastam és ez az érzés azóta is tart, ha újra olvasom. Természetesen több vers van, amit kedvelek, magyar és külföldi egyaránt.

 A mese általában klasszikus szerkesztésű irodalmi mű, erős erkölcsi üzenettel vagy tanítással. Milyenek a te meséid?

Tetszik ez a megfogalmazás. Már csak azért is, mert a legtöbb mesém ezt az elvet követi. Igyekszem úgy megírni a történeteimet, hogy azok észrevétlenül tanítsák meg az emberi értékeket a kicsiknek. Gondolok itt a szeretetre, becsületességre, őszinteségre, barátságra, családra stb. Bízom benne, hogy sikerül ilyen meséket írnom és ezek által sikerül a kicsik lelki fejlődését pozitív irányba terelni, segíteni. Remélem, hozzá tudok járulni az írásaimmal ahhoz, hogy a felnövekvő emberpalántákból becsületes, emberséges emberek váljanak, akikre büszke lehet az egész társadalom. Tudom, ezek „nagy” szavak, de hiszem, hogy hozzá tudok tenni az általam megálmodott mesékkel, a szavaimmal a fejlődésükhöz.

Bombicz Judit

Bombicz Judit – Mesék elalvás előtt (fülszöveg)

Kiadó – ForArt Kiadó

Szeretettel ajánlom minden meserajongó gyermeknek és szüleiknek, Mesék elalvás előtt című könyvemet.

Olyan történeteket írtam, melyek hősei néha emberek, de főként emberi tulajdonságokkal felruházott állatok vagy tárgyak. Sok történetemben megjelennek a kisegerek, valamiért nagyon szeretem beleszőni őket a mesékbe.

Mindegyik történetnek van valamilyen rejtett tanulsága, így a kicsik észrevétlenül tanulnak meg olyasmit, amire szeretnénk felhívni a figyelmüket.

Úgy érzem, nincs szebb annál, mint amikor egy csöppség csillogó szemekkel hallgatja a felolvasott mesét és nem akarja, hogy véget érjen.

Végül, de nem utolsó sorban ott a sok szép illusztráció, ami színessé, szebbé teszi az egész kiadványt.

Mesék elalvás előtt

Bombicz Judit – Csodák Könyve (fülszöveg)

Kiadó – NewLine Kiadó

Elvarázsolt karácsonyfadísz? Más világokba repítő könyv? Netán egy tükör, ami olyan helyre visz, amiről nem is álmodtál? Ugye milyen hihetetlen dolgok? Mégis, ebben a mesekönyvben mindet megtalálod, ahogy a manókat, sellőket, tündéreket is. Olvass bele ezekbe a mesékbe, és kísérd el a szereplőket olyan világokba, amelyeket csak a képzelet, a fantázia mutathat meg neked!

Keresd meg Fannival és Péterrel a Mikulást vagy ússzatok együtt a tenger mélyén!

Induljatok együtt a mesék birodalmába…

Csodák könyve

Egy éppen aktuális mese, a Mesék elalvás előtt című mesekönyvből

Bombicz Judit – A húsvéti nyuszi

Kerekerdő közepén, hová ember még nem tette a lábát, élt egy népes nyúlcsalád.

Nyúlmama és Nyúlpapa nagy boldogságban, szeretetben nevelték csemetéiket. A nyúlgyerekek álló nap játszottak, szaladgáltak, jól érezték magukat, hiszen semmiféle veszély nem fenyegette őket.

Ebben az erdőben ugyanis békében éltek egymással az állatok. Soha nem bántották egymást, hanem boldogan éltek egymás mellett.

A szülők szívesen vigyáztak egymás gyermekeire, így a nyúlcsaládnál is sokszor kétszer annyi kicsi volt, mint amennyit sajátjuknak mondhattak.

A nyúlgyerekek között volt egy, a legkisebb, aki mindig csintalanságon törte a kis fejét, de soha nem tett rosszat. Nagyon szerette a testvéreit, és akkor érezte jól magát, ha sikerült megnevettetni, és alkalmakkor megajándékoznia őket. A neve Tóbiás volt, de mindenki csak Tóbikának hívta.

Egyszer, egy téli estén a szülők és a gyerekek lakásuk nappalijában töltötték az időt, a kandallóban pattogó tűz mellett. A kicsik kakaót iszogattak, répás süteményt majszoltak, amit anyukájuk készített.

Illusztráció a meséhez

Nyúlpapa egyszer csak letette a kezéből az újságot, amit olvasott, és a gyermekeire nézett. Először kicsit elgondolkodva, kicsit gondterhelten, de aztán feltett nekik egy egyszerű kérdést.

– Gyermekeim! Melyikőtök tudja megmondani nekem, hogy mi szeretne lenni, amikor felnő?

Nyúlmama is felkapta a fejét, hegyezte két hosszú fülét, hiszen kíváncsi volt, mit fognak válaszolni a kicsik.

Először döbbent csend ereszkedett közéjük, hiszen ilyet még soha nem kérdezett tőlük senki.

De néhány perc múlva iszonyú hangzavar vette át a csend helyét. Mindegyik nyúlgyerek elsőként szerette volna közölni, mi szeretne majd lenni.

Sokféle dolog elhangzott. A kislányok között sokan anyukák szerettek volna lenni, és olyan szép családra vágytak, mint amilyenben ők éltek, de volt, aki az állatkórházban dolgozott volna, vagy a postán, a boltban. A fiúk is sokféle munkát soroltak fel.

Aztán sor került Tóbikára is.

Gondolataiban elmerülve, fejét pici mancsára támasztva gondolkodott, hogy vajon mit is szeretne majd csinálni később.

Homlokát ráncolva járatta az agyát, és nem vette észre, hogy milyen nagy csend lett körülötte.

– Tóbikám, te mi szeretnél lenni felnőtt korodban? – kérdezte őt kedvesen édesapja.

Tóbiás, mintha álmából ébredt volna, meglepődve nézett körül, hiszen gondolataiban teljesen máshol járt, és nem az otthonában.

Aztán egyszer csak kibökte nagy büszkén, hogy mire is gondolt.

– Én szeretnék lenni a Húsvéti Nyuszi!

A bejelentést először döbbent csend fogadta, majd kitört a többiekből a nevetés.

Még szülei sem tudták megállni ezt mosolygás nélkül.

– De Tóbikám! Mégis milyen foglalkozás ez, hiszen ilyen nincs…

– De majd lesz, Papa! Bebizonyítom nektek, hogy szükség van a Húsvéti Nyuszira.

Mivel már elég későre járt, ennyiben maradt a dolog.

A szülők ágyba terelték a kicsiket, jó éjt kívántak, és lefeküdtek ők is a szobájukban aludni.

Hamar elfelejtették ezt az estét, és Tóbiás furcsa kijelentését.

Lassan elmúlt a hideg tél, és észrevétlenül megérkezett a tavasz. Kinyílt az első hóvirág, kezdett egyre melegebben sütni a nap, minden állat jobban érezte magát. Boldogabbak voltak. A madarak vidáman fütyültek a zöldellő faágakon. A fészkekbe új tojások kerültek, s nem csak a természet újult meg, hanem az állatok is. Vidáman sütkéreztek a napfényben, élvezték a természet újjászületését.

Aztán hamarosan eljött húsvét ünnepe is. Senkinek nem jutott eszébe Tóbika Húsvéti Nyuszi ötlete, de neki annál inkább.

Senki nem tudta, hogy attól kezdve, hogy kimondta, mi szeretne lenni, titokban azon dolgozott, hogy megmutassa mindenkinek, ez igenis nagyon jó ötlet.

Volt egy titkos helye az erdőben, amiről senki nem tudott, csak Csigu, egy kicsi csiga, aki a barátja volt, és aki ott lakott a barlang mellett, egy helyes gombaházban.

Tóbika naphosszat azon mesterkedett, hogy mindenkinek megfelelő ajándékot adhasson húsvétra.

Mindenkinek névre szóló kártyát készített az ajándékok mellé, Húsvéti Nyuszi aláírással.

Apró, tojás formájú kavicsokat gyűjtött, és Csigu segítségével színes mintákat festett rájuk.

Tudta, hogy melyik testvérének mi a kedvenc csemegéje, és minden tojás és kártya mellé beszerezte azt, csak hogy örömet szerezhessen vele.

Időben készen is lettek mindennel. De Csigunak is jutott a meglepetésekből. A megmaradt festékekkel Tóbika színesre pingálta a kicsi csiga kopott házacskáját, amit ezután Csigu sokkal büszkébben vitt a hátán, mint eddig. Nem kellett bujkálnia, szégyellnie és már messziről észrevette őt mindenki, így nem léptek rá, nem estek keresztül rajta az út közepén.

Húsvét vasárnap előtti szombat estén a nyúlcsemeték egytől-egyig már ágyban voltak. Csak halk, egyenletes szuszogásuk hallatszott a gyerekszobában.

A szülők is mélyen aludtak már, amikor Tóbiás halkan felkelt, és kiosont a házból.

Mert a meglepetés csak akkor meglepetés, ha nem tud róla az, akinek készül.

És Tóbika óriási meglepetést akart szerezni családjának.

Zöld fűből apró fészkeket készített, amit körben színes virágokkal díszített fel. A kis fészkek olyanok voltak, mintha valaki virágból és fűből font koszorúkat ejtett volna le a nyúl-lak elé.

Mindegyik fészekbe beletette az elkészített ajándékokat, és mellé a kártyákat, hogy mindenki tudja, melyik az övé.

Szüleinek egy nagyobb fészket rakott, amibe két, jóval nagyobb, megfestett kavics került, mellé egy olyan kártyával, amiben Tóbi köszönetet mond szüleinek a szeretetükért.

Mire mindennel végzett, teljesen elfáradt.

Visszalopakodott az ágyába, és boldog mosollyal az arcán aludt el.

Kora reggel hatalmas kiabálásra ébredt, ahogy a szülők is. Az egyik hugicája nézett ki az ablakon, és fedezte fel a sok-sok fészket és ajándékot.

Az egész család kitódult a ház elé. A nyuszik fészektől-fészekig rohantak, hogy megtalálják a saját ajándékukat.

A szülők boldogan nézték csemetéik örömét. Egyszer csak az egyik kisnyúl megállt, és megszólalt.

– Várjatok, valami nem stimmel! Tóbikának miért nincsen ajándéka?

Tóbiás elpirult fehér bundája alatt, és nem szólt egy szót sem.

De az apukája odament hozzá, karjába kapta, és így szólt.

– Emlékeztek arra az estére, amikor megkérdeztem, hogy ki mi akar lenni felnőtt korában?

– Igen, Papa! – mondták egyszerre a kicsik.

– Tóbikánk azt mondta, hogy bebizonyítja nekünk, szükség van a Húsvéti Nyuszira.

Igaza is lett. Az ajándékokat a Húsvéti Nyuszi hozta nektek. És ez a nyuszi nem más, mint a testvéretek, Tóbika!

– De Papa, te ezt honnan tudtad? – kérdezte megdöbbenve Tóbiás az apukáját.

– Tudtam, hogy mit csinálsz, mert láttalak. Azt is tudtam, hogy Csigu sokat segített neked, hogy sikerüljön a meglepetés. De ha szólok neked erről, akkor talán nem csinálod már ilyen szeretettel. És nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen önzetlen gyermekem van, mint amilyen te vagy.

Tóbika rengeteg puszit, ölelést kapott a testvéreitől, hiszen mindenkinek hatalmas örömet szerzett az ajándékaival. Neki az volt a legnagyobb ajándék, hogy látta, milyen boldog a családja.

De mivel apukája tudott a tervéről, neki is volt ajándék a szüleitől, így ő sem maradt ki semmiből.

Így esett, hogy ettől a naptól kezdve létezett és létezik a Húsvéti Nyuszi, és ez a foglalkozás apáról fiúra szállt ezután a nyúlcsaládban.

Illusztráció a meséhez