teltház Archives

Kemény Judit – Kötődés

Az utca sötét volt és mocskos. Lassan lépdelt a csúszós köveken, miközben félig üres sörös dobozokat kergetett a szél. Érezte, ez az utolsó hajnal, amikor egyedül lehet a gondolataival, holnapra minden megváltozik. Titkon azt kívánta, hogy sose keljen fel a nap. Mintha ragaszkodott volna ehhez a káoszszerű rendhez, a huzatos hajnal előtti csendhez. Túlságosan hozzászokott a magányhoz, ahhoz hogy mindent maga döntsön el. Egyedül kellett megküzdenie mindennel, az örömmel és a fájdalommal, az éhséggel és a szomjúsággal, a rettegéssel és a közönnyel. Nem tudta milyen az, ha szól hozzá valaki, milyen érzés megérinteni a másik arcát, szemébe nézni, lesni a …

Novella

Brunner Tamás – HÉV

Utazom, HÉV- en írok. Rengeteg agyalágyult beszélgetést és fél beszélgetést hallok. Én egyedül utazom így magamban beszélek. Ok. Minden harmadik ember eszik és minden negyedik középkorú férfi olcsó sört iszik – ez esetben hány éves a kapitány? – bárhol villamoson, buszon, a dobozt leteszi a lábához, magára hagyja és ott guringázik. Utazom, nézem a feliratokat a villamos ablakából gyorsan eltűnőben, kuszán, az észlelés határán: sírbolt, mi? Mit árulnak itt, sírt? Sír, ok, sí, fú, tovább utazom. Bemondták átszállhatnak a hányol-cas HÉV-re, mi? De miért hányol-cas? Haza, haza! Csütörtökön délig mondhatni pozitív személyiség vagyok. Mondhatni. De nem. Hazaértem, és átgondoltam. Nem …

vers

Holecz Vivien – Az első szerelmem

Az első szerelmem egy fiú volt, aki szerette az esőt és mindig szivárványt álmodott. Ez a fiú mindig nagyon kedves és gáláns volt. Emlékszem, amikor elkéstem az első randinkról és ő azt mondta, megvár, és csak mosolygott és hogy odaadta a kóláját, amikor az enyém már elfogyott. Emlékszem, megkérdeztem, biztos odaadja – e. Veszek neki másikat, hogyha az kell. Ő erre felnevetett, hogy ne vicceljek, csak hagyjam, hogy ő kedvezzen nekem. Azt gondoltam, az ő itala az övé, sőt, ha kérné neki jó szívvel adnék még, de azért mosolyogtam, mert nagyon jól esett. A szeretet sokszor a kis gesztusokban mutatkozik …

Novella

Villax Richárd – A két madár

Városnak csúfolták a helyet, ahol Timofán az anyjával élt. Valójában maradt az az évszázados falucska, amilyen mindig is volt. Timofánék a falu…azaz a kisváros szélén laktak a szinte állandósult sártenger közepén, egy vályogházban. Jobbára kukoricát termesztettek a ház melletti kis földjükön… …na jó, az a föld inkább volt a hitelező banké, mint az övék. Nem bizonyult elégnek fizetni a napszámosokat, Timofánnak be is kellett állni közéjük kőkemény munkára. A fiúnak egyetlen vigasz adódott: esténként, holt fáradtan, festegetett pár négyzetméteres szobácskájában. Anyja néha rosszallóan nyilvánult meg a „haszontalanul töltött időről”, és a festékekre, vászonokra, ecsetre, állványra kiadott kisebb összegekről. Nehezen értette …

Novella

Életfeladat

Életfeladat – gondolkodtál rajta ezer éjen Vajon van-e? Hát mi az, amihez értesz? Miért lehetsz itt? Miért te vagy az a kiváltságos, aki ezt az életet kapta? Amit a kelleténél jobban is megbecsülhetnél. Mi az, amihez értesz? Szeretni tudsz, talán Biztos vannak olyanok, akik ezt kétségbe vonnák Akik szívét összetörted vagy elhagytad a kisvasútnál Akinek nem tudtad teljesíteni a vágyait és ezért mást kellett választania Akinek nem adtad oda időben a leckét, ezért megbukott a vizsgán Akivel lemondtad a találkozót és ezért egyedül kellett töltenie az estét Önmagával randevúzva Ölelni tudsz, talán Kivéve amikor a négyeshatoshoz futottál azelől, aki megérinteni …