Senki sem tudja hová lesznek az emlékeink, senki sem tudja hová bújnak el, azt sem tudja senki, valóságosak-e, vagy csak az ingerület szikrázó villanásai keltette, soha sem volt képek. Emlékszel? Emlékszel? Nem, az nem úgy volt, és nem is ott.
Most hol vagyok, hol lehetek? Egy díszlet nélküli hely, egy címzés nélküli levél. Egy alany nélküli mondat.
És este lett megint
és reggel lett megint.
Keresem a házakat, a régi tereket
a buta szokásokat, reggeli ízeket,
az én hibám, az én hibám lehet
hogy sehol, sehol nincsenek
és este lett megint
az este búcsút int
az este búcsút int
a napot magad mögött hagyod,
mert majd uj nap érkezik
dehogy, dehogy, mitől lenne új, hát én a régi vagyok,
én a régi vagyok, csak nem találom a helyeket meg a szokásokat
amik voltak, vagy nem voltak,
csak azt hiszem, úgy emlékezem, hogy lehettek is volna akár
nem baj, nem baj
kérdésre kérdéssel felelsz
a vállad lustán megvonod,
nem érdekel, mit számít neked
de a sálad megint itt hagyod
aztán csak beszélsz, beszélsz
azt hiszed meghallgatom
és langyos bamba eső
csurog le a falakon
seszinü szürke napok
a kedvem se jó se rossz
fény nélküli rossz helyek
gondolattalan maradok
mondd meg most hol vagyok,
nem segíthetek neked
mondd csak meg hol vagyok
csak egy árnyék vagyok
freez