Az utca sötét volt és mocskos. Lassan lépdelt a csúszós köveken, miközben félig üres sörös dobozokat kergetett a szél. Érezte, ez az utolsó hajnal, amikor egyedül lehet a gondolataival, holnapra minden megváltozik. Titkon azt kívánta, hogy sose keljen fel a nap. Mintha ragaszkodott volna ehhez a káoszszerű rendhez, a huzatos hajnal előtti csendhez. Túlságosan hozzászokott a magányhoz, ahhoz hogy mindent maga döntsön el. Egyedül kellett megküzdenie mindennel, az örömmel és a fájdalommal, az éhséggel és a szomjúsággal, a rettegéssel és a közönnyel. Nem tudta milyen az, ha szól hozzá valaki, milyen érzés megérinteni a másik arcát, szemébe nézni, lesni a …
irodalom
Brunner Tamás – HÉV
Utazom, HÉV- en írok. Rengeteg agyalágyult beszélgetést és fél beszélgetést hallok. Én egyedül utazom így magamban beszélek. Ok. Minden harmadik ember eszik és minden negyedik középkorú férfi olcsó sört iszik – ez esetben hány éves a kapitány? – bárhol villamoson, buszon, a dobozt leteszi a lábához, magára hagyja és ott guringázik. Utazom, nézem a feliratokat a villamos ablakából gyorsan eltűnőben, kuszán, az észlelés határán: sírbolt, mi? Mit árulnak itt, sírt? Sír, ok, sí, fú, tovább utazom. Bemondták átszállhatnak a hányol-cas HÉV-re, mi? De miért hányol-cas? Haza, haza! Csütörtökön délig mondhatni pozitív személyiség vagyok. Mondhatni. De nem. Hazaértem, és átgondoltam. Nem …
Kőkert 2022
Még hárman szuszogtak mellette az ágyban, amikor felriadt. Nem volt még reggel, csak a kelő nap gyenge vöröses fénye derengett be az ablakon, ritmustalan ismétlődéssel világítva meg a szobát, ahogyan a szél megmozdította az újságpapírt az ablakkereten. Ilona felkelt, kiment, visszajött fázósan, magára terített egy barna pokrócot az ágy végéből. Hideg volt kinn, csípős tavaszi hajnal. Nem feküdt vissza, leült a kihűlt kályha mellé. Öntött a kannából egy kis vizet, megitta. A lavórban tegnapi víz, az edény szélére kiült a szappan szürkés csíkja, a víz zavaros volt, de még nem koszos. Felállt, megmosta az arcát, kendőt kötött, kiment megint. A …
Életfeladat
Életfeladat – gondolkodtál rajta ezer éjen Vajon van-e? Hát mi az, amihez értesz? Miért lehetsz itt? Miért te vagy az a kiváltságos, aki ezt az életet kapta? Amit a kelleténél jobban is megbecsülhetnél. Mi az, amihez értesz? Szeretni tudsz, talán Biztos vannak olyanok, akik ezt kétségbe vonnák Akik szívét összetörted vagy elhagytad a kisvasútnál Akinek nem tudtad teljesíteni a vágyait és ezért mást kellett választania Akinek nem adtad oda időben a leckét, ezért megbukott a vizsgán Akivel lemondtad a találkozót és ezért egyedül kellett töltenie az estét Önmagával randevúzva Ölelni tudsz, talán Kivéve amikor a négyeshatoshoz futottál azelől, aki megérinteni …
IRODALOM ÉS JOG – A KLASSZIKUS CENZÚRA
A cenzor lélektana A rovat legutóbbi folytatásában említettük az úgynevezett „cenzorpszichózist”. Ez a kevéssé ismert diszciplína azt írja le, hogy a történeti irodalomból név szerint ismert cenzorok — alkatuknál, emberi habitusuknál fogva hogyan reagálták le a foglalkozásukkal járó stresszhelyzeteket. Általában beszélhetünk hivatali alkatú cenzorokról és meghasonlott cenzorokról. Csak természetes: minél műveltebb, irodalomszeretőbb volt a cenzor, annál valószínűbb, hogy a meghasonlottak számát növelte. Két, egymásnak feszülő erő dolgozott bennük: a hivatalukkal járó hatalmi elvárás (köznapi szóval: „a mundér becsülete”) és „igazi” énjük (a gondolkodás szabadságának tisztelete). Ami azt jelentette: állandó pszichés feszültségben teltek napjaik. A „két fejük” folyton vitába szállt …