irodalmi folyóirat

Megjelenítés: 1 -5 / 10 eredmények
vers

Erki Gabriella Léna: Végrendelet

Ablakod zártad akkor nyári reggelen, Hűs szellő kísérte a fekete felhőit rég, Az éjszaka árnyával érkeztek nesztelen, S ahol megfordultak, utánuk vihar kélt.   Némán vette kezdetét az égi káosz Hozta végtelen és nehéz könnyeit, De ahogy lágysága múlni látszott, Feltűnt, hogy máris üveged zörgeti.   Párkányodhoz csalogat ijesztő hangja, Mintha szólni kívánna valamit feléd. Gondolatod ekkor talán kissé csalfa, Most mégis különös látvány tárul eléd.   Felnyitod hát újra kilincsed zárjait, Hiszed, hogy tán szép mesét regél   De hirtelen jött fuvallat szórja rád átkait  S ifjú szíved többé már nem remél.   Mielőtt elillant gyorsan, kegyetlen Fülembe zengte újra …

vers

Törött szárnyak
(Fejleszegve)

Vastag köntösöd terítettem magamra,Ám egy ismerős érzés ejtett akkor rabul,S mert néha talán jól bánok a szavakkal,Leírom hát ékesen, belül mégis mi lapul: Kiirthatatlan gazok férkőznek közénk,furakodnak mélyebbre minduntalan,Most mégis némán állunk tehetetlen,Hisz küzdeni érte talán már hasztalan. Madárlátta járás ez.Immár megszokásból tudom mi vár ránk:A maradékod itt hagyod,S a többi újfent tovaszáll. S jöttek jéghideg telek, s szikrázó nyarak.Köztünk mégis a töretlen csönd maradt.Kár volt a tavasz megtévesztő virágzása,A könnyed nyár szenvedélyének vakító lángja,Az ősz haldokló sóhaját híresztelő szélzúgása,S végül a dermesztő tél szimbolikus elmúlása.Mindhiába,Ránk nem terjedt ki az évszakok hatása. Részletekben foglak elengedni: Először hangod feledem majd,mely egykor …

Novella

Túlvilági találkozás

Erki Gabriella Léna   Ma vagyok 27 éves. Milyen különös, hogy egy pillanatnak tűnt minden ez idáig, mégis ha egészen mélyen visszaemlékezem, tele volt örömmel–bánattal, tapasztalattal.Az emberek jöttek is, mentek is, tanítottak, el is vettek. Mint bárki más életében. Gyermekként olyannyira vártam ezt a napot, hogy előző este már aludni sem bírtam, noha nem az ajándék végett. Csupán úgy véltem, idősebbé válni méltóságteljesebbé tesz, hogy már nem leszek kirekesztve, hogy többé nem néznek annak a kislánynak, kinek szavára senki nem figyel, hisz úgysem lényeges mondanivalója. Mára kicsit sem vagyok izgatott. Mégis valami egészen különös érzés fogott el ébredéskor. Nem jelentett …

vers

Titkaink

Erki Gabriella Léna Leszállt az est, S hozta végtelen és rejtélyes sötétjét, Minek leple alatt hullt le milliónyi fátyol, Hogy újabb reggelre virradva mutassa  Szemeink elé vetve egy tisztább világot. Ez az este jutott nekünk.  Csupán ez lehet a miénk. Most akár úgyis össze fonódhatnánk,  Mint féltő anya szokott gyermekével, Midőn a boldog tudatlanság idejében Nem érez még félelmet naiv kebelében. Mi mégis szemtől-szembe állunk szótalan. Hisz ki merné titkait a sötétbe kiáltani  Megtörni annak sűrű, éjfekete csöndjét, Megzavarni azt ködös mivoltjában, Feltépni sebeit rég elfeledett földjén.  Jobb is nekünk ma este hallgatnunk. Immár hajnalodik.  Csak még el ne hagyja …

Novella

Előled is hozzád

Erki Gabriella Léna Előled is hozzád Menekülünk. Mi mindnyájan csak menekülünk. Hova? Magunk sem tudjuk.  Így ébredtem aznap. Mindegy, csak el innen.  Összepakoltam. Kiadtam a házat, ahol egykor még azt gondoltam boldog vagyok. Többé már nem.  Mindig is elrettentett a mondat, hogy nincs maradásom. Aztán egy reggel azzal szembesültem, meg kell tanulnom. Még utoljára felhúztam a redőnyt, hogy egy pohár bor mellett lássam itt a lemenő napot. Különös, hogy mindig az utolsó percekben jövök rá, mennyire szerettem ott lenni, ahol már tudom, hogy az utolsó perceimet töltöm.  Kattan a zár. Kulcsom egy idegen kezében landol. Több boldogságot kívántam annak, aki …