Mondd!

Mondd! Voltál már úgy? 
Kerested önmagad az emberek között. 
Mentél volna már, mert semmi nem kötött. 
Kezedben a lámpás már nem világított.
Nem marasztaltak üres hajnalok.
 
Mondd! Voltál már úgy,
Hogy nehéz volt a lét? 
A magas kötéllel repültél volna, 
De nem fogott a kéz. 
Messze volt a közel, öled már kihűlt, 
Magány kínja rettent üres szemed mögül. 
 
Mondd! Voltál már úgy, 
Hogy a szép is bemocskolt?
Mostad volna arcod, a forrásból vér folyt. 
Bénított a közöny, s a jó szó is rémített. 
Félelmed a sötét nappalokból falakat épített. 
 
Mondd! Voltál már úgy, 
Hogy a pokol tüze sem melegített? 
Bamba, kiürült arcok erdejében tétován botladoztál, 
Hideg, szélverte válladra felhőket terítettél  némán, 
De reszketéseden a meleg eső sem segített. 
 
Mondd! Voltál már úgy,
Hogy a semmi volt a jó? 
Kihalt körülötted minden, 
S a kopár hegytetőn a hó
Temetett mindent, élő érzést, mulandót, 
S a hegy lábánál jó volt lebegni csendben. 
 
Mondd! Voltál már úgy? 
Mondd! 
 
Könczöl Mária

Fotó: Imre Dóra

Mit kívánsz?

Mit kívánsz? Mondd bátran!
Mind elhozom neked.
 
Elhozom a szépség kevély kacérságát, 
Haldokló virágok kínnal telt múlását,
Csönd-szülő kiáltás konok némaságát,
Lámpámba lopott Nap vakító világát. 
 
Elhozom a gyönyör sűrű érverését, 
Sötét színű felhők fény-megváltó kékjét, 
Vérlepte aranyak eszelős csengését, 
Égverő szeleknek csituló zenéjét. 
 
Elhozom a percek fájó tisztaságát, 
Part-korbácsoló víz egy szelíd hullámát, 
Ál-messiásoknak világ-vesztő átkát, 
Kiégett hitetlen megszépülő álmát. 
 
Elhozom a vágyak beteljesülését, 
Viharverte tájak béke-váró éjét, 
Félrevert harangok régen-haló csöndjét, 
Asszonnyá-lesz szüzek tiszta szelídségét. 
 
Elhozom a halál fekete csodáját, 
Átok-vert istenek hit-tépázta árnyát,
Ijedtté rémülő emberek bezárkózottságát, 
Róka-arcú vének taszító jóságát. 
 
Elhozom szeretők megejtő szépségét, 
Robajló vízesés örvénylő mélységét, 
Elhozom a bűnök könnyű ébredését, 
Vért-síró csillagok megváltó holt-fényét.
 
Mit kívánsz? Mondd bátran! 
Mind elhozom neked. 
Elhozom, ha kéred, igaz szerelmemet. 
 
Könczöl Mária

Fotó: Imre Dóra