Franc Prox – Egy ,,svéd” margójára

(Eredetileg: JKS margójára)

Menny és pokol viaskodik bennünk, 
Arra törve, hogy uralja lelkünk, 
Mely részeg hajóként száguld a tajtékon. 
Jó és rossz közben vért ont a maradékon. 
A mi vérünket…
Véres, sebzett, vágyaktól mart szívünk… 
Veled túl szigorúak ne legyünk! 
 
Franc Prox

Fotó: Vaszkó Viktor

Franc Prox: Húsvét

I.

„…Hozsánna a Dávid fiának!

Áldott, aki jön az Úr nevében!

 Hozsánna a magasságban.”

Mt. 21, 9.

Hallik a kiáltás, hallik a dal,
A szamárkanca Királynak fial,
Hozsánnát kiáltó, örvend
ő tömeg,
Pár nap múlva gyilkos szörnyeteg.
Akkor is kiált, de nem áld, hanem átkoz:
Feszítsd meg, szögezd a fához!
Pálmaágakat lóbáló kezek
Voltak, most vért
ől vöröslenek…

II.

„…az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát,

 amelyből azonnal vér és víz jött ki.”
Jn. 9, 34.

 

Hadjárat próbálta keményfa nyelét,
Nem látta eddig a Koponyák hegyét,
Fagyos acélja oly sok vért kóstolt,
Fényes hegye most isten-oldalt csókolt.
Ám ember alkotta gyilok éltét ki nem olthatta
-Végestelen szeretettel azt Önmaga adta
 –
Vér és víz jött már csak ki  a szúrás nyomán rajta.
Szent testén mégis ott a seb,
Melyet a sírbarlang mélye elfedez.
Tanítványok könnye, édesanyja kínja,
A szombatot gyászával teleírja.
 

 

III.

„…illatos keneteket vásároltak,

 hogy megkenjék Jézus testét.”

Mk. 16, 1.

Harmadnap a friss gyolcs és balzsam felesleges,
Ő az, ki bekötöz, és a halál többé nem mételyez!

 

Franc Prox – ELVÁLÁS

Franc Prox

Számolom számtalan óráját a kéjnek,

A nap alászáll, mi vágunk neki az éjnek.

Nimfa és faun táncát lejtjük ketten,

Kacagunk kéz-kézben a rengetegben.

Lágy szellő emel fel, én lentről leslek,

Ígéred, mindjárt jösz, én kiáltom: Szeretlek!

De téged a szél ölel, repít, s el nem enged,

Te sem vágysz többé le, feledve hevünket. 

Szívemnek sajgása sírássá oldódik,

Fájdalmam szememből lassan távozik. 

…

Könnyeimet a  hajnali harmat kimosta szememből,

Leteszem lábad elé, vagy vedd el kezemből.

Igazgyöngyök, a tieid, tégy velük, mit akarsz.

Dobd a sárba vagy tedd ládikába, többé fel nem kavarsz…