A haló Naptól
Izzik az alkony,
Izzik az alkony.
Szemsugaradtól
Vers kel az ajkon,
Vers kel az ajkon.
A haló Naptól
Izzik az alkony,
Izzik az alkony.
Szemsugaradtól
Vers kel az ajkon,
Vers kel az ajkon.
Fotó: Imre Dóra
(Eredetileg: JKS margójára)
Fotó: Vaszkó Viktor
Szétveti a szenvedély, mit kelt keblének kohója.
A tavaly nyári csók óta vár a Találkozóra.
Pucolva a porta, ünneplőben állva, pántlikában
Téblábol, míg ráfordul a legény zörgő kapujára.
Ám ekkora hőmérséklet- ingadozásra nem számított,
Szívén elsőnek zúzmara nőtt, majd jégpáncél vastagodott.
A fiú őszinte, nem kertel, nem haboz.
Bevallja, hogy más leány oltárán áldoz.
Eszébe ötlik, hogy régi szeretőjét ő is megcsalá;
Akkor jött a férfi hozzá, mikor egy másik babusgatá.
Emiatt bár elébb dörömböl az ér falán a vér,
Nyugodtan nyújtva kezét köszön el, minden körbeér.
Franc Prox
Fotó: Imre Dóra
I.
„…Hozsánna a Dávid fiának!
Áldott, aki jön az Úr nevében!
Hozsánna a magasságban.”
Mt. 21, 9.
Hallik a kiáltás, hallik a dal,
A szamárkanca Királynak fial,
Hozsánnát kiáltó, örvendő tömeg,
Pár nap múlva gyilkos szörnyeteg.
Akkor is kiált, de nem áld, hanem átkoz:
Feszítsd meg, szögezd a fához!
Pálmaágakat lóbáló kezek
Voltak, most vértől vöröslenek…
II.
„…az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát,
amelyből azonnal vér és víz jött ki.”
Jn. 9, 34.
Hadjárat próbálta keményfa nyelét,
Nem látta eddig a Koponyák hegyét,
Fagyos acélja oly sok vért kóstolt,
Fényes hegye most isten-oldalt csókolt.
Ám ember alkotta gyilok éltét ki nem olthatta
-Végestelen szeretettel azt Önmaga adta –
Vér és víz jött már csak ki a szúrás nyomán rajta.
Szent testén mégis ott a seb,
Melyet a sírbarlang mélye elfedez.
Tanítványok könnye, édesanyja kínja,
A szombatot gyászával teleírja.
III.
„…illatos keneteket vásároltak,
hogy megkenjék Jézus testét.”
Mk. 16, 1.
Harmadnap a friss gyolcs és balzsam felesleges,
Ő az, ki bekötöz, és a halál többé nem mételyez!