Bíró József: Gyógyító

Ó hogy beszélek, mint folyam a szakadék alatt,

ajkamon zúzmarás köd, szívemben ömlengő patak!

Orcám mint verejtékező munkás, ha elfárad, megpihen.

Mögötte forrongó zúgás,

mi fájó seb szívemen!

Ó hogy beszélek én neked, kiöntöm a lelkemet,

mint Rómeó Júliájának.

Várom, hogy biztasd énemet,

szüntelen fergeteg, mint élet a fájának!

Bánatom mint jég, rideg és fagyos,

de dallamod magasan száll a légben,

hisz általad újra trubadúr vagyok,

és szárnyra kelek, mint zöld avar a szélben!

Ó mondjad még nekem, szúrd belém szavaid élesen!

Ne bánd, ha betűid, mint a gyógyszerek, fényesek,

s ragyognak elmémben ékesen,

gyógyítón, engedelmesen!

Fotó: Imre Bence