irodalmi folyóirat

Megjelenítés: 1 -2 / 2 eredmények
vers

Bíró József: Gyógyító

Ó hogy beszélek, mint folyam a szakadék alatt, ajkamon zúzmarás köd, szívemben ömlengő patak! Orcám mint verejtékező munkás, ha elfárad, megpihen. Mögötte forrongó zúgás, mi fájó seb szívemen! Ó hogy beszélek én neked, kiöntöm a lelkemet, mint Rómeó Júliájának. Várom, hogy biztasd énemet, szüntelen fergeteg, mint élet a fájának! Bánatom mint jég, rideg és fagyos, de dallamod magasan száll a légben, hisz általad újra trubadúr vagyok, és szárnyra kelek, mint zöld avar a szélben! Ó mondjad még nekem, szúrd belém szavaid élesen! Ne bánd, ha betűid, mint a gyógyszerek, fényesek, s ragyognak elmémben ékesen, gyógyítón, engedelmesen! Fotó: Imre Bence

Novella

Bíró József – Drága holdvilág

Csak nézem a holdat, ami rám tekint sandán. Várja a szavam, hogy szóljon a szám, szépet, édeset. Vagy tán kérdően ragyog felém? Mit akarok én? Titkosan nevet, körülötte felhők és egek. Mert ő már tudja, hisz nincs rajta se gúny, se kalap. Hogy ezek csak szavak? De szépek! És remélek békét s csodálatos képet! Amint este kiülünk páran. Párom, gyermekeim és még jó néhányan. Lessük fényes arcod! Hisz te látod mi volt, mi lesz a földön. Mert ami most van, az nem más, mint börtön! Mindennek te vagy a kulcsa, te hatalmas, titkos és furcsa! Mégis, ha mereng az ember, …