Aritmiák ’22

(Cáfolat) Sören Kierkegaard paradoxonjára: egy gondolat, vagy a Gondolkodás (legyen bármilyen szenvedélyes, vagy paradox) SEMMIT nem “akar felfedezni”, AMIT – saját törvényszerűségeit betartva – ne tudna meg is valósítani. Ennek egyik bizonyítéka …éppen maga a paradoxon! – Továbbiak…(Viszonzás, egy eljövendő ajándék-versért)

Aki szeret, – öleljen!

Nem ölel? – Ne szeressen!

Szívnek szív-alak kell,

mást nem bír és tűr el.

Szeretsz? …ne próbálj szúrni

e hegyes, jó-forma tűvel!

Ki nem ölel, nem szeret,

– ha mímeli, elmehet.

Szívemnek vér adja át

az igaz formát és szabályt;

szerelmet, végtelen harmóniát.

Aki kedvel, hajnalig

forgolódhat, alhat is…

Vérnek test a csitulása

Vágynak csak vágy méltó társa

Görcsnek párna harapása

Hegyes késnek a szúrása

E világnak – pusztulása.

Agya, haja bomoljon szét!

Veszítse el józan eszét!

Szitáló ködben se lásson mást,

– dadogja százszor a regulát;

…én, mint a világot ölelem át.

Úgy, mint harmat, alvó rétet,

Kedves, halkan ébreszt, s félve

súgja: – ez a te hajnalod,

én megölök minden zsarnokot.

Hable Tibor

Fotó: Imre Dóra