Aritmiák ’22

(Cáfolat) Sören Kierkegaard paradoxonjára: egy gondolat, vagy a Gondolkodás (legyen bármilyen szenvedélyes, vagy paradox) SEMMIT nem “akar felfedezni”, AMIT – saját törvényszerűségeit betartva – ne tudna meg is valósítani. Ennek egyik bizonyítéka …éppen maga a paradoxon! – Továbbiak…(Viszonzás, egy eljövendő ajándék-versért)

Aki szeret, – öleljen!

Nem ölel? – Ne szeressen!

Szívnek szív-alak kell,

mást nem bír és tűr el.

Szeretsz? …ne próbálj szúrni

e hegyes, jó-forma tűvel!

Ki nem ölel, nem szeret,

– ha mímeli, elmehet.

Szívemnek vér adja át

az igaz formát és szabályt;

szerelmet, végtelen harmóniát.

Aki kedvel, hajnalig

forgolódhat, alhat is…

Vérnek test a csitulása

Vágynak csak vágy méltó társa

Görcsnek párna harapása

Hegyes késnek a szúrása

E világnak – pusztulása.

Agya, haja bomoljon szét!

Veszítse el józan eszét!

Szitáló ködben se lásson mást,

– dadogja százszor a regulát;

…én, mint a világot ölelem át.

Úgy, mint harmat, alvó rétet,

Kedves, halkan ébreszt, s félve

súgja: – ez a te hajnalod,

én megölök minden zsarnokot.

Hable Tibor

Fotó: Imre Dóra

Hable Tibor – Új Tó

 

Új tó keletkezett; – most… éjemen.

Tudnom kell Nevét! – nemzettem, – enyém.

S benne millió új élet, vajúdás, száz csoda,

Cikázó, hatalmas, élő, pici lény, –

– mind mozgás, fény és tünemény!

 

Varázs? Illúzió? – Mi e tó? Hogy hívhatom?

Megrándult, – tény! Ajkam teremt;

Csermely a szó, de odaér és jajdul!

Csak hozzá visz út, ölelés, taszítás, hullámverés.

Befogad, elmerít, ölébe vesz…

Túlpart nincs, se horizont… híd se lesz.

 

Csak csók, csókok és a Vágy…- korlát nem véd!

Mély Szép

– Nem tenger, fenségesebb Név!

 

Új, tiszta, szépséges mély tavam!

Merülök lassan beléd és gondtalan.

Innom adsz már, szavakat… s ömlik beszédem.

Új tó keletkezett; belőled, belőlem, ez éjen.

 

 

Hajnal, – rettenet! – szikkaszt. És a Nap szíven üt;

– Hol leszel Valóság? – szavak hulláma, – én tavam!?

Nem kell óceán! Felébredek majd…

Te legyél mindenütt!

 

(2022.02.10-11)