Elment a kedves.
El a házból,
El a szobából,
El az ágyból,
El karjaimból.
Itt maradt a lég,
Mit áldott illata beleng,
Mit szívok esztelen, ,,még! ”
Ebből sosem elég nekem.
Epekedve várom,
Hogy újra lássam,
Fájón vacogok nélküle,
S sírok, de oly halkan,
Mint párját vesztett fülemüle.
Franc Prox