Elment a kedves. El a házból, El a szobából, El az ágyból,El karjaimból. Itt maradt a lég,Mit áldott illata beleng, Mit szívok esztelen, ,,még! ”Ebből sosem elég nekem. Epekedve várom, Hogy újra lássam, Fájón vacogok nélküle, S sírok, de oly halkan, Mint párját vesztett fülemüle. Franc Prox
