irodalmi folyóirat

Megjelenítés: 1 -5 / 7 eredmények
vers

Világoskék

Ma nem talállak Valahol messze járhatsz Nem tudom hol vesztem el Nem emlékszem sokra, túlságosan sütött a nap   Három lépés előre, kettő balra Azt hiszem ennyire lehettél Régen másfél volt Kezdem megszokni a távolságot Az egyetlen kérdés az, hogy magamtól hány lépésre lehetek?   Tájékozódni szükséges Érdemes a színekből kiindulni (ha a formákat érezni nem lehet) Piros és kék színek, ez vagy te Legalábbis én ezt látom belőled Kerestelek Sok piros és kék színbe ütköztem, de egyik sem te voltál Már lehet más színű vagy Nehéz lenne megismerni   Nehéz elővigyázatosnak lenni, ha nem sokat érzékelsz a világból A …

Novella

Kötődés

Mennyiféle kötődés létezik… kisgyermekkorban alakul ki a gondozó és a gyermek között, s az egész későbbi életutat meg tudja határozni. Ott van-e a gondozó, amikor a gyermeknek szüksége van rá? Elérhető közelségben? A kisgyermek bízik-e abban, hogy amikor a gondozó elmegy, egyszer majd visszajön vagy egy olyan pillanattá nyúlik ki az életeben, melyben úgy érzi, hogy örökre magára maradt? Hogy reagál a gyermek, mikor visszatér a gondozó? Örül neki vagy sértetten játszik tovább, mert magára hagyták? Bizonytalan, szorongó, biztonságos kötődéssel rendelkezünk-e? Úgy kellene-e elképzelnem a biztonságos kötődés, mint egy láthatatlan fonál, ami összeköt két embert, bármennyire is távol vannak egymástól? …

Novella

Pillanatkép

Amikor találkoztunk, csináltam rólad egy képet. Arról a pillanatról, amikor először megláttalak. A képen boldog vagy a sártól koszos, fehér cipődben. A hajadat az arcodba fújta a szél, te pedig próbáltál szembeszállni vele. Zavarban voltál, mikor megláttál a zebra túloldalán és tudtad, hogy végignézem majd, ahogy közeledsz felém. A telefonodat nyomkodtad, hogy ne jelenjen meg pír az arcodon, miközben megérkezel hozzám. Lépteid közben ide-oda mozgott fekete, hosszú kabátod. Majd megérkeztél és megláttam előlem eddig rejtett, csillogó tekinteted, s akkor készítettem a képet. A tekintetedben benne volt az izgalom és a jövő bizonytalansága is egyszerre. A nevetésed mégis magabiztosságot sugárzott. Ez …

Novella

Végzet

Bárhova megyek, veled találkozom. Ha sarkon fordulok, a te arcod jön velem szembe az újságárusnál. Ha jobbra megyek, ott állsz a pipacsok mellett a kutyafuttatónál. Ha balra megyek, a kedvenc tavamat látom, megörülök, s elindulok felé, de ahogy közelebb megyek, látom, hogy te úszol benne. Körbe-körbe megyek, hiszen akármelyik úton indulok is el, nem Rómába jutok, hanem hozzád. Minél gyorsabban futok az ellenkező irányba, annál közelebb kerülök hozzád. Elhagyom a várost, s a gyümölcsfák alatt találom magam a karjaidban. Hazamegyek a lakásomba, s te kávét főzöl a konyhában. Felébredek reggel, s veled összegabalyodva találom magam, nem látom hol kezdődöm én. …

vers

Imre Dóra – Galanthus

Amikor önmaga volt, csalódást látott az emberek szemében. „Olyan szép rózsaszál leszel, ha felnősz!” De a kisvirág legbelül tudta, hogy ő a tavasz hírnöke szeretne lenni. „Nem akarhatod ezt, ezzel szégyent hozol a családra. Nálunk mindenki rózsa. Honnan fújt téged ide a szél egyáltalán?” Az emberek arra vártak, hogy majd meggondolja magát, hiszen a környéken mindenki a szerelem virága volt. Próbálták meggyőzni az ellenkezőjéről. „Itt egy rózsa, ott más virág, te rózsa vagy, így kerek a világ! Gyere velem, karon foglak, megmutatom neked a világot!  Jönnek majd az emberek, hogy benned örömöt leljenek, nézegetnek és letépnek, elvisznek a szerelmüknek, s …