Novella - teltház

Villax Richárd – Dunavirág

– A főni bekaphatja! Nem túl fennkölt gondolat ez egy temetőben. Somoskői – született: Horváth – Zalánnak mégis ilyesmi forgott fejében, amikor édesanyja és mostoha apja sírja felé lépdelt az agyagos-sáros úton. November elseje volt, munkaszüneti nap. Ma végre nem kellett transzformátorokat összeszerelnie, hogy csuklója és ujjai egyaránt belefájduljanak. Igen gyakran még szombaton is dolgozott, hogy tudja fizetni a lakáskölcsönt, amibe rövid házassága elején beleugrott, hogy azután rá maradjon a teher. A vasárnapot pedig általában nagynénjénél töltötte, takarítással, vagy – ha az időjárás megengedte – kerti munkával. Fizetség gyanánt pedig azt a megjegyzést kapta, mely szerint „nem törődik eleget …

Novella

Brunner Tamás – Délután recitativo

Képzeljük el, hogy egy tükör előtt állunk, majd fogjuk meg óvatosan a tükör négy sarkát és hajlítsuk magunk felé mindaddig amíg egy gömbbé nem válik, aminek a közepében vagyunk. Képzeljük el hogy van benn világosság és látjuk magunkat a tükörben, ahogy a falhoz nyilván az ujjunk végtelenül nagyra nő, míg a háttérben maradó testünk összezsugorodik hangya méretűre. Képzeljük el, hogy a hátunk mögé is belátunk a gömbölyű – homorú – tükör segítségével, és egyszerre látjuk egy felületről önmagunkat elölről és hátulról. Most képzeljük el, hogy van nálunk egy másik tükör, egy gömbtükör , egy tükör felületű kis labda amelyet a …

Novella

Brunner Tamás – Egy délután

A barna-vörös tollú tyúk ott feküdt összekötözött lábakkal a ház mellett a porban. Irén a konyhában állt, egy kést vett elő, szokásosan a hüvelykujjával megpróbálta az élét, megfelelőnek találta, az asztalra tette. Kicsit tanakodott, vigyen-e tányért a vérnek, de úgy döntött, ma nem fogja fel és süti meg, bár szerette a hagymás vért, de sok ennivaló volt a hűtőben, azt kell előbb megenni. Csengett a mobilja, felvette. – Szia, vagyok, mondjad. A vállával a füléhez szorította a telefonját, egy pillantást vetett a forrásnak induló vízre a tűzhelyen. Minden rendben, itt a vájdling, a kés, az újságpapír a tollakhoz, a kisebb …

Novella

Álmok

Egy hegyoldalban egy színpad, a színpad előtt egy homokkő szobor, amorf, mellette bokrok. Tudom hogyan kerültem ide, otthonról indultam el, és ezt a helyet kerestem. A szobor miatt jöttem, és nem vagyok egyedül, de nem tudom ki a másik. Nappal van. A színpad bejárattá formálódik, íves bejárattá, magas falakkal, oszlopokkal, de épület nem tartozik hozzá. Mint egy hatalmas templom bejárata. Az oszlopok is eltűnnek, marad egy ívelt fal, szürke, rajta karcolt jelek, nem mintáznak semmit, kriksz-karkszok. Ketten vagyunk, látom, ahogyan a társam – akiről nem tudom ki – de korban hasonló hozzám, és férfi, barna nadrágban, egy kőműves spaklival az …

Novella

Eliza B. – Balsors

„Komáromi kisleány vigyél által a Dunán A Dunán, a Dunán, vigyél által a Dunán! Ha átviszel a Dunán, megcsókollak a partján, A partján…” András felriadt álmából, a dalocska félbeszakadt. A busz ütemes zötykölődése nemrég szándékai ellenére elringatta, de egy ideje megváltozott a tompa rázkódás, és a szerpentin sűrű kacskaringói rongybabához hasonlóan dobálták fejét, így végül arra ébredt, hogy az ablakba ütötte a fejét. Nem volt fájdalmas, de ahhoz elég kijózanító, hogy magához térjen, és vaksin keresgélje a félsötétben, merre járnak. András kinézett az ablakon. Az elsuhanó Kádár-kockák nem segítettek feloldani a rejtélyt, egyébként sem ismerte a környéket. Órájára nézett, amint felemelte …