Novella - teltház

Villax Richárd – A két madár

Városnak csúfolták a helyet, ahol Timofán az anyjával élt. Valójában maradt az az évszázados falucska, amilyen mindig is volt. Timofánék a falu…azaz a kisváros szélén laktak a szinte állandósult sártenger közepén, egy vályogházban. Jobbára kukoricát termesztettek a ház melletti kis földjükön… …na jó, az a föld inkább volt a hitelező banké, mint az övék. Nem bizonyult elégnek fizetni a napszámosokat, Timofánnak be is kellett állni közéjük kőkemény munkára. A fiúnak egyetlen vigasz adódott: esténként, holt fáradtan, festegetett pár négyzetméteres szobácskájában. Anyja néha rosszallóan nyilvánult meg a „haszontalanul töltött időről”, és a festékekre, vászonokra, ecsetre, állványra kiadott kisebb összegekről. Nehezen értette …

Novella

Üllői út 99

Október volt, korán sötétedett, ráadásul köd takarta be a várost. Vécsey Miklós nagybátyját látogatta egy kórházban, és most a parkoló felé botorkált a földre szállt felhőben. A Ludovika tér sarkánál járt, amikor átnézett az Üllői út túlsó oldalára. Egy bérház vonzotta tekintetét, mely komor erődként terpeszkedett a sarkon. Sok vidám estét töltött ebben Béla barátja lakásán. Mindketten fiatalok és agglegények voltak ezekben az időben. Hajnalig csapkodták hát az asztalra a kártyalapokat, vagy nagy füstben, csendben sakkoztak. Onnan ismerték egymást, hogy együtt jelentkeztek a metró-segédvezetői tanfolyamra. Az első naptól kezdve barátokká váltak. A metrónál töltött közös évek után Miklós váltott; ahogy …

Novella

Kőkert 2022

Még hárman szuszogtak mellette az ágyban, amikor felriadt. Nem volt még reggel, csak a kelő nap gyenge vöröses fénye derengett be az ablakon, ritmustalan ismétlődéssel világítva meg a szobát, ahogyan a szél megmozdította az újságpapírt az ablakkereten. Ilona felkelt, kiment, visszajött fázósan, magára terített egy barna pokrócot az ágy végéből. Hideg volt kinn, csípős tavaszi hajnal. Nem feküdt vissza, leült a kihűlt kályha mellé. Öntött a kannából egy kis vizet, megitta. A lavórban tegnapi víz, az edény szélére kiült a szappan szürkés csíkja, a víz zavaros volt, de még nem koszos. Felállt, megmosta az arcát, kendőt kötött, kiment megint. A …

Novella

Egy délután Józsefvárosban I. és II.

I. A kirakat üvegében önmagát bámulta Emma. A hajához nyúlt, megigazítani egy tincset. A mozdulat önkéntelen volt, halványan, elmósodottan látta önmagát az üvegben csak a körvonalait, de nem váltak el a vonásai, csakúgy a ruhája színé, és szabása sem volt kivehető. Az arc pírja sem volt látható, pedig lángot az az arccsont felett. Emma az üvegen túlra nézett, de nem a kirakatban lévő fúrógépekre, fűrészekre, kalapácsokra, nem is a kirakat hátsó falán a rikító matricákra, nem is a bolt félhomályába, ahol árnyként surrantak az emberek, talán nem is a bolt hátsó falára, ahol a robosztus munkagépek függtek erős traverzeken, azon …

Novella

Természetes

E. nem tudta volna felidézni, mióta kötelező a pöttyös szoknya. Mivel nem volt mindig kutyája, nem követte ennek az előírásnak a sorsát, de valahogy úgy datálta, hogy – nyilván – a kutyák számára bevezetendő nadrággal együtt tették kötelezővé. Azt, hogy ez mikor volt, nem tudta megmondani, azonban bizonyosan azelőtt, hogy Sprungli hozzákerült, hiszen az eb még úgyszólván nem volt ki a földből, amikor a jótékony kutyagazdi-társak már felvilágosították, mi itt a módi. E. egy olyan világban élt, ahol mindent áthatott a fegyelem, a Párt iránti engesztelhetetlen vakhűség, ahol a képmutatás vált főszabállyá, ahol a populizmusba egy centtel sem tettek többet, …