Ha meg egyszer azt mondod, szabadíts meg a gonosztól, az udvaron kergetlek, mezítláb, és nem lesz baj, ha sárba esel. Ha kiabálod majd, hogy „elveszek, hát ments meg magamtól” bottal veszlek rá, hogy megtagadd a képmutatást és szeress. Ha feltételhez kötöm bármi cselekvésem, felhatalmazlak rá, hogy leköpj, Hogy visszavedd mindazt, amit itt hagytál magadból tavaly, meg tavalyelőtt soha se sírj soha se kérj soha se fáj soha se félj Ha még egyszer, mégegyszer lesz, amikor számon is kérhetsz majd engem, Hogy miért hazudtam annyira gyakran, és miért is éltem helyetted ez itt a hely ez itt az út, ez lesz …
