egy holló ült le a vállamon hópehely billeg a sálamon elmúlt a nyár csak várhatom, hogy múljon majd el a bánatom homokot szórt szemembe a szél ezt mondom majd mindenkinek hazudok, mint bárki, aki él hazudunk csak, mindegy kinek egy ital és a hajnali szél hideg folyón száguldó vizek majd a méreg a szívedig ér mondanád még, de nincs már kinek bádogbögrében csorbult kanál hátad mögött csak kopasz falak elmehetnél, itt semmi se vár de várnod kell, hát mégis maradsz látod is már, ott jön kit vársz kabátja gallérja felhajtva csak ne mutasd nagyon, hogy félsz talán majd elmegy és …
