Edit Content
Click on the Edit Content button to edit/add the content.

Villax Richárd – Ballada

Mondták: ne menj erdőbe, 

Ha belepi est ködje, 

Misztikus múlt tej-ködje!

Bajod lehet belőle. 


Erdőn este sok a vad. 

Mind véredre szomjaznak;

Életedre szomjaznak. 

Testedből csak csont marad. 


Így hát útnak indultam, 

Erdőbe vitt az utam. 

Esti erdőn vitt utam. 

Bármi jött, én nem bújtam. 


Inkább arról álmodom:

Gyilkos vadat bevárom, 

Végzetemet itt várom, 

Melyik lény lesz hóhérom? 


Szemembe néz, ha akar… 

Éjben csillanó agyar, 

Felém fúró kés-agyar. 

És már mindent vér takar! 


(Szívem madarak eszik. 

Fiókáknak azt viszik, 

Táplálékul azt viszik. 

Ez a dolguk! Jól teszik!) 


Vadkan szőre csupa vér. 

Bőrén csordogál, mint ér. 

Régi sebbe beleér. 

Kettőnk vére összeér! 


Megszületek tavasszal, 

Sok kis csíkos malaccal, 

Egyik csíkos malaccal. 

A lét mégis marasztal! 


Elmúlik majd néhány ősz, 

Hogy az úton szembe jössz,

Az ösvényen felém jössz.. 

Ijedten megrökönyödsz! 


Bámullak vad-szememmel,

Majd elnyel egy zöld tenger;

Erdei száraz tenger. 

Vár a város! Menj, ember!

 

Villax Richárd 2023. 

 

Fotó: Imre Dóra